• �s mint tudjuk, ez neked nem sok�ig lesz el�g. Csak nehogy megint �ngyilkos legyen. -  mondta, hiszen akir�l besz�ltek az �gy v�gezte.

• Nem! – �v�lti. Ez mindig rosszul �rintette. Sosem �rtette meg. – ez�ttal nem lesz az! �s jobb ha int�zkedsz! Egy csepp por ne legyen ebben a k�cer�jban! – hangja �s tekintete ellentmond�st nem t�rt meg.

• Igenis �csi. – unott hanggal fejezte ki nem �pp nagy repdes�s�t a dolog ir�nt. Lapos n�z�ssel p�ros�totta el�bbi momentum�t �s m�r el is t�nt onnan.

Mi a szob�b�l, ahova elvittek minket, az�ta se mozdultunk �s bel�lem a sz� csak �gy �ml�tt, panaszkod�s, megv�laszolatlan k�rd�sek sora.

• Nyugodj m�r meg! – fogta meg a v�llam Viki. – Ugyan �gy be vagyok rezelve, mint te!

• Na j�… most sz�pen le�l�nk �s v�runk. – �ltem le az egyik sz�kbe �s nyugtat�sk�ppen l�gz� gyakorlatokat v�geztem.

• K�nnyen besz�lsz – g�nyol�dott bar�tn�m.

• Vagy… van egy jobb �tletem. – szinte elengedtem a f�lem mellett, amit mondott �s fel�lltam – der�ts�k fel a kast�lyt. Velem tartasz? – vetettem fel az �tletet, amit magam sem gondoltam teljesen komolyan, de egy kis buzd�t�sra bele esek a saj�t �tletembe.

• Vacsi ut�n – n�zett r�m sz�p szemekkel, remegve Viki. Na akkor ebb�l sem lesz semmi.

• Rendben, de �gy �szint�n a kocsiban van kaja, viszont nem tudunk kimenni. Az �tkez�t megkeress�k? – vetettem fel imm�r �rdekesebb �tletem. Csak szapora b�lintgat�st kaptam v�laszul, azt�n elindultunk sz�jjeln�zni, merre is kellene menn�nk.

Ahogy ment�nk valahogy leszakadtunk egym�st�l. Nem nagyon besz�lgett�nk �t k�zben. Minden neszre figyelt�nk, m�giscsak ijeszt� �s �j hely ez. �gy egyed�l el�gg� maga al� tud zuhanni az elhagyatottnak t�n� folyos�k �s termek l�tt�n az ember. Nem is tudom melyik a jobb… ha az a k�t fick� vel�nk van, vagy ha nincsenek?

Viki �ppen az egyik folyos�ra kanyarodott be. A l�ptei egyre bizonytalanabb� v�ltak, mik�nt kezdte felismerni, hogy teljesen egyed�l van. A sz�ve a tork�ba sz�k�tt, mikor megsz�lalt valaki m�g�le, akinek nem �ppen l�ny hangja volt. Az egyik f�rfi a vend�gl�t�k k�z�l.

• Gyere, megmutatok kaja el�tt p�r dolgot a kast�lyban, ok�? – mosolygott r�, hogy k�r�s�nek megfelel�en kedves legyen.

• ��m… - Viki sz�hoz sem nagyon jutott, annyira f�lt. A fonatos emberke �llt m�g�tte.

• Nem kell betojni t�lem – nevetett, hogy oldja a fesz�lts�get. – itt lakom a testv�remmel – mondta, b�r ezt valahogy nem kellett volna, vagy nem �gy, az�rt m�gis csak egy kb 500 �ve nem takar�tott kast�lyr�l besz�l�nk.

• Mi-mi�ta? Ez a kast�ly tot�l kosz – jegyezte meg a „csek�ly” mennyis�gben fellelhet� t�nyt.

• El�g r�g�ta. �r�ks�g – ezzel m�r ki is magyar�zta a dolgot. – �s kett�nknek hatalmas ez a kast�ly. M�g j�, hogy nem tudjuk takar�tani. R�gebben nagy volt itt az �let.

• Az r�g volt. – l�pkedett h�tra Viki, ahogy a fonatos l�pkedett fel�.

• H�t… igen el�gg� r�gen. – helyeselte – na, de megmutatom a kast�lyt akkor. – mondta, �s m�r tartotta is a kez�t, hogy a l�ny bele karolhasson.

• H�t, �m… csak ker�lj�k a p�kokat �s az egereket – hadarta r�m�lten �s belekarolt szorosan. Szinte el se hitte, hogy ezt csin�lja. De ki m�s ismertethetn� vele a helyet, mint sem, aki itt lakik?

Nagy vigyor jelent meg a fonatos arc�n �s sz�nd�kosan arra vezette, amerr�l mindig j�l l�that� volt az ablakon �t a hatalmas �s s�t�t, ijeszt� temet�. Ahogy mentek, egyre f�lelmetesebb volt a hely. Viki t�r�keny ember, akinek a f�lelmeivel �gy j�l lehet j�tszadozni.

Viki nagyon f�lt. Remegett minden �z�ben, meg sem mert sz�lalni, csak egyre jobban kapaszkodott k�s�r�j�be szinte sokkos �llapotban.

• Csak nem f�lsz? – nevetett fel a k�s�r�. �szrevette a l�ny nyugtalans�g�t.

• D-de – remegte ki a szavakat a k�rdezett, majd felsikoltott egy �rva kiseg�r miatt. Szinte bele ugrott k�s�r�je nyak�ba. �let�ben �sszesen nem f�lt annyira, mint most.

• Oh, ennyire csak nem r�miszt�. Ez csak egy kis eg�r volt. –mondta ezt mind a l�ny nyak�ba. Az volt a legk�zelebb, f�leg hogy a l�ny �nk�nytelen is azt tartotta fel�. Viki remegve cs�ng�tt Tomon. Nem is ezt figyelte �s azt sem vette �szre, hogy m�r s�r. – na nem kell s�rni, nem olyan r�miszt� ez a hely, csak pont megfelel� – nyalta meg a l�ny nyak�t, mire az megremegett �s tov�bb s�rt. – Mit�l f�lsz kisl�ny? – �zlelgeti tov�bb a nyak�t �s szinte lehelve mondta.

• Olyan ijeszt� – s�rta ki a szavakat.

• Mi ijeszt meg annyira? �n itt vagyok – belecs�kolt a nyak�ba, amit eddig a nyelv�vel �zlelgetett.

• Olyan s�t�t �s teli van mindennel… a temet�… �s, �s…

• Ugyan m�r, csak p�r r�gi rokon. Mutassalak be nekik? – nevet, de � hal�l komolyan gondolta a bemutat�sdit.

• Nem! – t�rt el jobban a m�cses.

• Hogy akarsz �gy te �ldozati b�r�ny lenni, ha folyton s�rsz? – mondta, b�r ezt nem kellett volna. Olyan inform�ci�t ejtett �gy ki, amit nem szerencs�s. – �hm… na nyugi. Itt nem sokan b�nthatnak t�ged.

• Mi, mi? – kerekedtek ki a szemei. Egyre jobban f�lt �s m�r el is engedte abban a pillanatban a f�rfit, mihelyt felcsend�lt �s felfogta mit is mondott. H�tr�lt.

• Na ne m�r – h�zta el a szavakat, ahogyan ajkait is �s sz�tv�lasztva �ket felvillantotta a fogait, amik �rulkodtak mivolt�r�l. A k�t szemfoga nem �ppen emberi volt. Ezzel m�r el is �rulta, hogy milyen l�ny is �. – Kellene egy kis elem�zsia. Seg�tesz? – vigyorgott tov�bb a l�nyra.

• Neeem! Hagyj engem b�k�n! – r�m�lten h�tr�lt, de menek�lni nem tudott, mert neki�tk�z�tt a falnak.

• Szeretn�m, ha egy�ttm�k�dn�l velem – el��llt �s lefogta.

• Nem akarok! – k�ts�gbeesetten „harcolt”, de hi�ba.

• Tudod, hagy ne r�misszelek meg, de erre a helyre m�r legal�bb 500 �ve nem j�rt senki. �s… egy n� sem term�szetesen. �gy m�r meg�rted a probl�m�mat, igaz? – g�gy�gte a l�nynak, azt�n elvigyorodott, ism�telten megvillantva a szemfogait, ijeszt�en. Sz�m�ra term�szetes volt ezt mondania. Ez �gy �rulkodott a kor�r�l.

• Ki-ki vagy te? – szeg�ny l�ny hal�lra r�m�lve k�rdezte akadozva.

Mikor Viki �s �n elszakadtunk tudtunk n�lk�l egym�st�l s m�s ir�nyba ment�nk, �n sem vettem �szre kezdetben, hogy egyed�l flang�lok a folyos�kon. Nem tudtam, hogy merre lehet bar�tn�m. Azt se tudtam merre az a vissza. �gy �reztem, mintha k�vetn�nek, m�gis szemb�l l�ttam egy ismer�s alakot k�zel�teni.

• Szia – hallottam k�sz�nni az illet�t. A s�t�t ruh�s f�rfi volt az.

• Szia – visszak�sz�ntem, de valahogy nagyon nem � hi�nyzott nekem. F�ltem nagyon ebben a kast�lyban. Nem igaz�n nyugtatott meg, hogy mennyien vagyunk benne. 4-en, m�gis… hogy �rezhetn�m magam biztons�gban, ha ezt a k�t tulajdonost - akik megjegyzem alapb�l el�g fur�k -, nem is ismerem, r�ad�sul a kast�lyt se �s a tetej�be adjuk hozz�, hogy Viki is elt�nt…

• Mi az? – kedvesen mosolygott. Csak tudn�m, hogy lehet ilyen nyugodt. Vagy csak engem akar megnyugtatni miel�tt a sz�vem a f�lelemt�l kalimp�l�st�l cserbenhagyna?