Elk�sz�nt a n�pt�l, kitess�kelte �ket �s � is ment a maga dolg�ra. Ki�rve alig sz�ltak egym�shoz, ink�bb csak �r�ltek, hogy ism�t jel�lve lettek, hogy a rajong�k mellett�k �llnak m�g mindig.

-         �jabb koncert? – n�zett maga el� b�natosan a kisl�ny.

-         Igen. – v�laszolta egyszer�en az apja.

-         �s megint megyek veled?

-         Ha nem akarsz bedoblak valahova, nekem csak ann�l jobb. – vette f�lv�llr�l a helyzetet.

-         Ez �rdekes, valamikor t�k j�fej tudsz lenni, valamikor meg olt�ri bunk�. Ki vagy te apa?

-         1. Ne sz�l�ts ap�nak! 2. Mindig, amilyen kedvem van, olyan hangulatom is �s modorom is. Sz�val, ha m�g egy darabig velem akarsz lenni, akkor ezt megjegyzed.

-         Most r�m vagy d�h�s?

-         Is.

-         �s?

-         Hagyjuk. – ment tov�bb.

-         Ne hagyj itt! – szaladt ut�na a l�nya.

-         Ezer bocs�nat. – j�tszott a hangj�val Tom majd kinyitotta a kocsi ajtaj�t a l�nynak, aki szinte berep�lt rajta. – Azt nem mondtad, hogy pil�ta is vagy.

-         Sokmindenre k�pes vagyok �s sokmindent nem tudsz r�lam.

-         Azt tapasztalom. Engem is ki tudsz hozni a sodromb�l.

-         Ahhoz tehets�g sem kell.

-         Dehogynem.

Az �t tov�bbi r�sz�ben ink�bb egym�shoz sem sz�ltak. Tomnak ez m�g k�nny�re is esett, de Sandynek ink�bb nehez�re. Besz�lhetn�ke volt, de kocsiban nem akarta zavarni az apj�t vezet�s k�zben. Haza�rtek. Tom a kocsiban marasztalta l�ny�t, m�g � berohant valami�rt. Sandy nem tudta mi az, ami miatt neki olyan fontos volt kocsiban maradni, de most nem akart rosszalkodni. Azaz nem is mondhat� rosszalkod�snak, amit csin�l, ugyanis ilyen a term�szete �s neki ez a norm�lis. N�zze el neki az ember, gyerek m�g. Tom, ahogy mondta t�nyleg nem sok�ig id�z�tt a h�zban. Vissza�lt a vezet� �l�sbe �s egy �ruh�z fel� tartott.

-         Meg�rkezt�nk. – jelentette ki �s kisz�llt. �tl�pdelt a m�sik oldalra, hogy a mozdulatlan l�ny�t kiszedje onnan.

-         Mi�rt j�tt�nk ide?

-         Hogy legyen, mit k�rdezned.

-         Ez m�r annyira lej�rt sz�veg.

-         M�g kioktatsz?

-         Hagyjuk!

-         Szerintem is. Na, k�vetkez� a terv.

-         Felh�vsz valakit, hogy raboljon el?

-         Honnan van ekkora fant�zi�d?

-         �r�k�ltem. – veregette meg Tomot, ott, ahol �rte.

-         Bolond l�ny. Na sz�val. Bemegy�nk, �s nem sz�lsz hozz�m. Rendben?

-         De mi�rt?

-         Mert bent rengeteg ember van �s rengetegen felismerhetnek. �gy sem fogom meg�szni, hogy oda ne rohanjanak hozz�nk, ez�rt k�rlek, hogy ink�bb meg se sz�lalj odabent, mert b�rmit mondasz, azzal k�pben lesz valamennyire a t�rsas�g, de a mag�n�letemhez �s hozz�d semmi k�z�k. Ha esetleg odamennek hozz�d, mert �szreveszik, hogy velem vagy, ne v�laszolj semmit.

-         Akkor n�m�nak fognak hinni!

-         Nem, hanem megszeppentnek.

-         De aki nem besz�l az n�ma.

-         Akkor �jszak�nk�nt mindig megn�mulsz �s a suliba is?

-         Igen.

-         Na el�g az �k�rk�d�sb�l!

-         Nem vicceltem! Am�gy mi�rt is j�tt�nk ide?

-         Hogy ruh�t vegy�nk neked a d�jkioszt�ra.

-         Dej��!!!

-         De csak addig, am�g j�l viselkedsz.

-         Aranyos leszek!

-         Ink�bb csak sim�n j�.

-         Sim�n j� leszek.

-         �gy j�. – mondta �s ezzel be is mentek a dzsungelbe.

Tom m�r ismerte a helyet �s egyenes utakat tervezett a boltokhoz. Pr�b�lt min�l gyorsabban, hogy nehogy elkapj�k. A p�r m�ter alatt, az �ton csak 3 rajong� rohamozta meg, akiket le tudott r�zni szinte egy pillanat alatt. A c�lba vett boltba bejutva azt�n mindenf�le alkalmi ruh�t felpr�b�ltatott l�ny�val. Ha m�r vele van, akkor ne n�zzen ki h�ly�n. L�tsz�djon, hogy � bizony Tom Kaulitz l�nya. P�vatollszer� gall�rtartoz�kos k�k-z�ld ruh�n kereszt�l minden cifra-tarka ruha pr�b�ra ker�lt m�r szeg�ny l�nyon, de mindegyik ink�bb n�zett ki r�helyesen, mintsem eleg�nsan. T�bb �zletet is v�gigj�rtak, m�gnem Tom v�gre r�tal�lt a t�k�letesre. De nem is nagyon volt m�r kedve n�zel�dni, mivel nem csak � n�zel�d�tt, hanem sokan n�zt�k �t is. Sietve �sszepakoltatott az elad�val. Sz�p kis summ�t hagyott ott az�rt a ruh��rt, de ha m�r Tom Kaulitz �s ha m�r a L�nya, akkor adj�k meg a m�dj�t. Nagy t�meg gy�lt a bolt el�. Term�szetesen ez egy j� kis rekl�m volt a boltnak. Mostant�l mindanki ott akar majd v�s�rolni, ahol Tom is. Tom k�zenfogta l�ny�t �s pr�b�lt kijutni a t�megb�l. Rengeteg k�rd�s �rte, mik�zben pr�b�lkozott. De csak mosolygott p�rat egyp�r pillanatfot� kedv��rt, de nem �llt meg. Mikor ki�rt, gyorsan be�lt a kocsij�ba. A csomagokat az any�s�l�sre tette. El�re n�zett, azt�n a g�zra l�pett… volna, ugyanis �szrevette, hogy csak a fele t�meg j�tt ut�na �s ami a legnyugtalan�t�bb, hogy Tom mellett senki sem volt m�s a kocsiba. Sandyt elhagyta f�l�ton. Nem tudta merre lehet, ugyanis a kocsira m�szott ide-oda sip�kol�, �ssze-visszatekerg� rajong�kt�l nem l�tott szinte semmit. Kisz�llni egyel�re kil�t�stalan volt. Egy kis aggodalom sz�llta meg a test�t. Egy kis f�lelem. E kett� vegy�t�se sosem j�. Ki akart sz�llni a nemr�g birtokba vett aut�b�l, de az ajt� nem ny�lt ki a r�tapadt rajong�kt�l. Ekkora hiszt�ria, a koncerteken szokott lenni, de most sem test�r, sem pedig a t�bbi bandatag, aki esetleg elterelhetn� a fiatalok figyelm�t. Egy nyolc �s f�l �ves kisl�ny, akinek a term�szete r�ad�sul el�gg� bosszant�, meddig h�zza ki feln�tt n�lk�l az oldal�n? Semeddig. Tomnak a gyomra, ahogy egyre jobban teltek a percek, a pillanatok, ann�l jobban g�rcsber�ndult a gyomra. M�r nem csak az aggodalom kavargott benne a f�lelem mellett, hanem m�reg is, ugyanis, ha valami t�rt�nik odakint, az a fanok hib�ja. K�zben kint:

-         Szia kisl�ny. – l�pett egy nagytest�, fekete�lt�ny�s fazon a k�rdez�sk�d� t�megt�l megszeppent (azaz Tom k�r�s�re l�tszatta a megszeppentet) l�nyhoz.

-         Test�r? – k�rdezte egy kis g�nnyal a hangj�ban, ugyanis a fazon t�nyleg �gy n�zett, ki, mintha maga Tom k�ldte volna.

-         Olyasmi. Hogy h�vnak?

-         Sim�n j� vagyok. – jelentette ki a l�ny.

-         L�tom nem akarsz v�laszolni. Akkor … - de nem tudta folytatni.

-         Maga s�ket? Mondom sim�n j� vagyok! Maga sim�n rossz, hogy nem hagy b�k�n. Apa k�ldte?

-         Ki az ap�d?

-         Akkor nem apa k�ldte. Menjen innen, nem besz�lek idegenekkel.

-         Eddig is azt csin�ltad.

-         Eddig azt hittem nem idegen, de mostm�r az, sz�val hagyjon b�k�n.

-         Tom l�nya vagy?

-         K�rd�sre nincs v�lasz. Parancsot teljes�tek.

-         Parancsolgat neked Tom, aki az ap�d? – pr�b�lta r�vezetni.

-         Hmm… nagyb�ty�mra gondol?

-         Ne besz�lj f�lre.

-         Sim�n j� vagyok �s sim�n k�rem mag�t, hogy sim�n t�vozzon innen, am�g sim�n t�k�n nem verem. – vigyorgott Sandy.

-         Pimasz vagy kisl�ny!

-         Mondjon olyat, amit nem tudok.

-         Elmenek�lni innen?

-         Ki el�l menek�ln�k?

-         Mondjuk t�lem.

- Rendben. – mondta, majd belefurakodott a t�megbe �s elt�nt a szekr�nym�ret� fazon szeme el�l. A nagymel�k fentr�l sokat l�tott �s messze, csak �pp a kisl�ny alacsony volt �s a t�meg s�r�j�be veszett. Alig jutott valamerre, mikor egy k�z er�sen megragadta �s kih�zta a t�megb�l �s sietve, nehogy megl�ss�k �ket, t�vozott vele.