A díjkiosztó napja is elment, habár nem csendesen. Míg Sandy hamar bevágta a szunyát a kicsit kései takarodó eljöttével, Tom még mindig az ágyában forgott és szitkozódott, hogy megint ő lesz az újságok címlapján, hogy nem tudta megóvni a butaságoktól a lányát. Régebben mindene volt a siker, most meg… hírtelen eldobná az egészet, csak hogy a mai… azaz már tegnapi nap másképp alakuljon, vagy meg se történjen. Még azon is elgondolkozott, hogy Sandynek van e köze a sikerhez, a bandához, hogy nagyon az elején vagy még azelőtt foganhatott. Furcsa, hogy olyan sok idő nem is telt el, mégis megkedvelte a lányt és képes volt elfogadni azt a helyzetet, hogy lánya van. Reggel nyúzottan kelt. Már ha azt reggelnek lehet nevezni, hogy hét ágra sütő nap mellett, félig lelógva az ágyról, félmeztelenül, fekszik és a telefon csörgésére ébredt fel, amit vekkernek hitt, szóval kapott egy „nyakast”. A csodakütyü még a földön is kitartóan visította, hogy valaki nagyon beszélni akar Tommal. 

-         Ajánlom, hogy nagyon fontos legyen, bárki is vagy, különben kettéhasítalak, csak találkozzunk! – mondta egy szuszra. Mikor meghallotta, ki válaszol, azt hitte, lefordul a maradék ágyon lévő részével is onnan.

-         Azt hiszem akkor ezzel már meg is beszéltük a dolgokat. – szólalt meg a nő a vonal túlsó felén.

-         Dia? – nagy szemek Tomtól – mi a… ne-nem úgy értettem. Miért hívtál? – hallani sem akarta a választ.

-         Csak a lányom van nálad, igazad van nem nagy ügy… és az sem, hogy ma délben már a lányom képe köszön vissza a tiéddel együtt a képernyőről, és ne is beszéljünk arról, hogy ma amúgyis hoznád haza. Nem figyelsz oda rá. Nem neveled jól. Sandynek nálam a helye! Nem óhajtok veled erről beszélni! Nem akarom, hogy balhéba keveredjen. Az isten szerelmére, Tom! Gyerek! Mennyire fog örülni annak, ha nem lesznek barátai, mert az apja a nagy Tom Kaulitz, így figyelt rá? – oltotta és oltotta.

-         Mi? Már a TV-ben? Dia… nézd, én próbáltam…

-         Szerencsétlen vagy. Egy tökfej!

-         Végigmondhatom?! – emelte meg picit a hangját Tom.

-         Nem! Én mondom végig és jól hallgass rám, ajánlom, hogy megjegyezd, elsőre, mert nincs kedvem elismételni! Sandyt egy óra múlva idehozod!

-         Hát egy óra múlva biztos nem. Daviddel lesz egy nem éppen zökkenőmentes találkám.

-         Mi a fontosabb? A lányod vagy David?

-         Természetesen a lányom, így egy óra múlva Davidhez megyek, addig is velem van Sandy. – győzedelmes mosoly terült az arcára holott, most szidták éppen le. Úgy tűnik, reggel van neki.

-         Élvezd ki, mert nem sokáig. – ezzel le is tette a telefont.

Tom letette a készüléket, majd visszamászott az ágyára normálisan. A plafont nézte két percig, majd lassan felállt. Csak most tudatosult benne a beszélgetés.

-         A francba, a francba, a francba!!! – kiabálta és belerúgott az egyik szekrényébe. Zörgést hallott. Nagy és dühös szemekkel nézte a szekrényt, hogy mikor hullik össze, de nem onnan jött a hang. Lentről. – Te meg mi a fenét csinálsz? – förmed a konyhában szöszmötölő Sandyre, mikor leért.

-         Csak reggelit akartam neked ebédre csinálni. – ártatlan szemek.

-         Anyád hívott…

-         Egy köszönöm is elég, nem kell regény…

-         Mi a f*szom, te reggelit? – néz nagyot. Most jutott el a tudatáig.

-         Micsoda? Anyu hívott?

-         Hé de hát már dél van…

-         Hé, mi az, hogy anyád? Anyukám, édesanyám! Értve? Amúgy mondtam, hogy dél van… - mondta a fiatalabbik. Az egész értelmes eszmecsere is a lassú felfogásnak köszönhető.

-         A lényeg hogy anyukádhoz mielőtt visszavinnélek, még elugrunk Davidhez, hátha enyhítesz a körülményeken.

Ahogy mondva lett egy órán belül már David fogadta őket egy irodaszerűen kialakított szobában.

-         Mondd Kaulitz, te eszednél vagy? – eléggé rákvörös feje volt Davidnek és nem éppen attól mert zavarba jött volna egy kis álangyalka kislánytól vagy maga a sármos Tom Kaulitztól.

-         Ne csináld ezt David! Nem csináltam semmi rosszat, csak segíteni akartam, hogy Sandy ne csináljon butaságot. Az apja vagyok, nem ez a minimum?

-         Hát az őszinte lányod miatt nagyon nem!

-         De igazat mondtam. Apa sokszor beszínezett arcú néniken fekvőtámaszozik, ráadásul minden néninek van két daganata a mellkasán, jó nagyok. Vagy az a tüdejük? – néz ijedten apjára, aki nem volt valami jó kedvében.

-         Igen Sandy az a tüdejük, és neked is lesz, amint megnősz.

-         Úúú… Nem akarom, hogy kinőjön a tüdőm! Akkor inkább nem veszek levegőt és akkor nem fog tovább nőni. – mondta határozottan és vissza tartotta a levegőt.

-         Ne bolondozz, bármit csinálsz, fel fogsz nőni. – világosította fel a fonatos.

-         De ha megnő, akkor beleakadhatok vele bármibe. – nagy szemekkel bámulta apját, aki ezt a kijelentést enyhe kacagással reagálta.

-         Az a melled te butus – nevet.

-         Még jó, hogy ezt senki más nem hallja rajtam kívül… nem tudnák eldönteni, hogy Sandy e a buta vagy te vagy e hülye. – nézett Tomra a végén, aki szúrós pillantásokkal válaszolt. – de lenne itt még valami… hogy valami jót is említsek. Megyünk Ázsiába.

-         Jó utat David. – szólalt meg a kicsi.

-         Ti is jösztök. A Tokio Hotelről beszélek.

-         Sandy mióta tartozik a bandába? – húzta fel a szemöldökét Tom.

-         Mióta kicsírázott a magod az egyik tavaszon. – feleli a menedzser.

-         Úgylátom ma nem vagy jó kedvedben… - vette le a következtetést.

-         Hát megadtad a napom alap hangulatát Tom, gratulálok!

-         Ma vissza kell vinnem az anyjához. Utána nem tudom mikor lesz velem újra.

-         Csak örülnék annak, ha most a lányod nem okozna galibát, de nemrég hívtak, miután megkapták a hírt az Ázsiában titeket figyelők, hogy Sandy is jöjjön. – ezzel visszaült a székébe. – Oldd meg. Mehettek, még mielőtt elindítok egy-két tárgyat.

-         Neked is szia David. – mentek is el.

Be kellett látni, nem ez a legjobb napja sem Tomnak, sem Davidnek. És ki tudja, lehet, ha a fonatos ma összetalálkozik a banda többi tagjával, ugyanúgy megkapja a magáét. De hát mit csinált? Semmit. A lánya engedte el magát a vörös szőnyegen. Miért ő kap ki? Na igen… mindig az idősebb kap. Hazamentek, ahol egy órán belül vendégük akadt.