28. rész

Idegesen járkáltak a teremben. Nem nagyon tudták mit is tegyenek ami a megfelelő viszont egy dologra jutottak.

-          semmi kétség. Az a gyerek túl erős. Fiú csecsemő. Erőt ad a szüleinek, úgyhogy valahogy meg kell tőle szabadulni tőle. De hogy?! – jért kelt a főnökasszony a termében.

-          Talán bájitallal lehetne rávenni azt a szottyant asszonyt! – mérgesen vetette fel az egyik ötletet az egyik ellenséges hadakat vezető férfi. Veleéig utálja az embereket.

-          Nem lehet. Láttam mire képes! – zengte a nő. – ki tudta magát zárni Tom elől! Nem hat rá a bájital! Főleg mivel ivott Tom véréből és démon lett! Királyi démon!

-          Ez igaz… De akkor hogyan lehetne eltenni láb alól?

-          Nem kell eltenni láb alól… elég ha eltereljük a figyelmeket és elvesszük a kicsit… mivel ereje van nem valószínű hogy tudja is használni és egyébként is. A gyerek erejét egy ideig a szülök, használják nem maga a gyerek. Akkora ereje nem lehet, hogy maga irányíthassa!

-          Mit parancsolsz, akkor mit tegyünk?

-          Csak mindent sorjában jó?- elvigyorodik az ellenség úrnője. – Most Tom megbánja azt amit velem tett!

Eközben a búvóhelyen:

Olyan kis csöppnyi ez a kislány. Mindenki fiúra számolt mégis lány lett. Nem tudni mért de szívem leges legmélyén mégis erre vártam hogy kislány legyen. Tudtam tudat alatt is hogy kislány lesz. Viki mégis annyira, de annyira szép lett. Felkészültem rá hogy szép lesz, de hogy ennyire arra nem. Tomnak szinte el is vette az eszét a kislány az első pillanatban.

-          Sosem gondoltam volna, hogy ilyen szép kislányom születik, mint Viki- mosolyog.

-          Kezdjük ott hogy fiúra számítottál- mosolyogtam vissza rá. Kezdtem álmosodni. A szülés teljesen kimerített. – vigyázz rá jó?

-          Rendben van. Aludj cica…- puszilt meg és ment is el a dolgára. A Kicsivel aludtunk el együtt. Nem is vettünk észre semmit sem.

< Később Mikor elintéztem a dolgaimat visszamentem a szobába ahol Jasmine és Viki aludtak. Jaj istenem de szép az a kislány. Tiszta anyja mégis van belőlem benne. Máris megszerettem azt a kis csöppet. Igaz fiúra számoltam, de most már nem adnám oda senkinek sem semmi pénzért vagy hatalomért. Büszke vagyok Jazmine-ra hogy világra hozta a picit.

-          Be kell valljam meglepett hogy kislány lett. Ekkora erő és nem fiú… - meghallottam a hátam mögött halkan a testvérem hangját.

-          Igen. Engem is valahogy meglepett a dolog. De mindegy nem?

-          Végülis igen. –bólintott- Nagyon szép.

-          Ugye? Még lesz több is- vigyorodtam el magabiztosan. Tuti hogy lesz ha rajtam múlik.

-          És most mit akarsz csinálni? – von kérdöre Bill. – megfenyegették a családod és te magadat is.

-          Első sorban megkeresem a tettest és kicsinálom. Aztán példaként szétküldöm az alvilágba, hogy nézze meg mindenki, hogyan jár az, aki bántja a családom. Aztán jöhet a következő baba- vigyorodok el.

-          Értem. Hát igazad van. Én sem engedném, hogy ilyet tegyenek. Jasmine az első olyan, akinek sikerült minket kibékítenie.

-          Igen ez nem elhanyagolható szempont. Tökéletes Pokolkirályné…- néztem milyen békésen aludt a picivel. Én is odabújtam volna, de nem tehettem. Megígértem, hogy vigyázok rájuk…

-          Uram uram! – jelent meg a semmiből egy lihegő emberem.

-          Mi az?! Mi olyan fontos, hogy megzavarsz?!- keltem ki magamból, de halkan.

-          Uram…