7. rész
- Mióta szereted a gyerekeket? – Gyanúsan nézett rám kedves ikrecském. Utálom, ha így néz rám, akkor mindig borsózik a hátam és mindig lebukok bármit is csinálok. Billibaba most az egyszer ne néz rám így! Most hogy a fenébe vágjam ki magam?
- Öm…- zavaromban vakargattam a tarkómat és azon voltam hogyan is tudjam kivágni magam ebből a szoros helyzetből. Minden szem rám szegeződött. Hell elégedetten vigyorgott rám. Na, nem. Nem fogok neki szívességet tenni azzal, hogy lebuktatom saját magamat!- Na, jó! Nem is olyan rosszak egyes gyerekek. Kifejezetten aranyosak…- motyogtam. Most aztán tényleg tökön húznám magam ezért. – Most boldogok vagyok?!
- Tudtam! Tudtam! – felcsillantak Billnek a szemei büszkén. – Mindent csak a menőzés miatt mondtál! Annyira büszke vagyok rá hogy bevallottad… Szíved mélyén máris a titkos kedvesedtől titokban egy kisbabát tervezgetsz… ez olyan romantikus- álmodozó hangon beszélt. Utálom, ha kombinál! Nem vagyok semmilyen nyálgép!
- Remek, örülök neked…- morogtam magamnak. Hell vigyorgott. Legszívesebben most azonnal hazareptetném!
- Na, jó emberek! – csapta össze a tenyerét Viki mosolyogva. Imádom, mikor mosolyog. Akkor minden dühöm elszáll. Hihetetlen ereje van. Mindenki nagy boldogan ment le hogy van kaja. – Hell te is öltözz fel, és vegyél tiszta alsógatyát…
- Gyere Viki…- Hellre vigyorogtam mikor átkaroltam Viki vállát és vele tartottam le. Imádom ezt a csajt. És az illata mámorító.
- Tiszta sovány vagy! – nevetve bökte meg a hasam. – beléd is beléd kell nyomni a kaját? – nevetett. Istenem, de édes, az a nevetés a szívemig hatol, de komolyan. Nemsoká Hell is leért. Nagyban vakargatta magát az alsógatya körül. Ezerrel összevigyorogtam Georggal. Az a nagy kan nagyon jó haver hogy képes muníciókkal előállni! Most aztán megtapasztalhatja a kis pisis hogy kivel kezdett ki. Nem fogok vele kesztyűs kézzel bánni! Valószínűleg rájöhetett, hogy mi van a gatyájával, mert szúrósan nézett rám. Nem tudtam kihagyni, hogy ne vigyorogjak a képébe.
- Viki…- ment oda hozzá kiskutya szemekkel. Viszketek… a nadrágom lehet viszketőporos…- Megdöbbentem. Viki csak nagy szemekkel nézett, hogy mi van. Muszáj voltam közbelépni. Kedvesen megérintettem Viki hátát és a fülébe súgtam.
- Lehet, hogy allergiás a mosóporra. Tudod a gyerekek amúgy is játékosak és képesek kitalálni mindent. Szárnyal a képzeletük…
- Mondasz valamit…- nézett rám hihetetlen szemekkel. Muszáj voltam megpuszilni őt. A bőre hihetetlen puha és selymes. A puszimra az arca teljesen lángba borult. Ha lehet még ennél is aranyosabb lett.
Viki szemszöge:
- Mióta szereted a gyerekeket? – Mindenki Tomra nézett. Nem tudtam hogy mért, de valahogy éreztem hogy Tom nem nagyon szokta hangoztatni a gyerekszeretetét.
- Öm…- zavartan vakarta meg a tarkóját. Nagyon édesnek véltem hogy próbálja keresni a szavakat arra hogy elmondjon valamit. -Na, jó! Nem is olyan rosszak egyes gyerekek. Kifejezetten aranyosak…- motyogott. De mért nem mondta előbb?– Most boldogok vagyok?!
- Tudtam! Tudtam! – felcsillantak Billnek a szemei büszkén. – Mindent csak a menőzés miatt mondtál! Annyira büszke vagyok rá hogy bevallottad… Szíved mélyén máris a titkos kedvesedtől titokban egy kisbabát tervezgetsz… ez olyan romantikus-Ezen nagyon is meglepődtem. Tomnak lenne barátnője? És ha van neki? És ha tényleg titkos? Én menten elsüllyedek, bele fogok pusztulni, ha ez tényleg igaz!
- Remek, örülök neked…- morgott magának.
- Na, jó emberek! – csapta össze a tenyeremet mosolyogva. A reggeli készen volt már, és ha már mindenki így fel van öltözve, akkor simán lemehetünk kajálni. Hell meg már elég nagyfiú hogy egyedül öltözködjön.– Hell te is öltözz fel, és vegyél tiszta alsógatyát…
- Gyere Viki…- Tom átkarolta a vállamat és lefelé haladunk a lépcsőn. A szívem hevesen kezdett el dobogni. Nem tudtom még mindig mért. Vajon ez az, amire gondolok?
- Tiszta sovány vagy! – nevetve böktem meg hason. Muszáj volt, hogy oldjam a feszültséget. – beléd is beléd kell nyomni a kaját? – nevettem fel. Nemsoká Hell is leért. Nagyban vakargatta magát az alsógatya körül. Vajon mi lehet a baja? Jaj nem lenne jó hogyha lenne valami. Az azért Billéknek nem lenne valami rózsás állapot.
- Viki…- ide jött hozzám Hell nagy kiskutya szemekkel. - Viszketek… a nadrágom lehet viszketőporos…- Megdöbbentem. Nagy szemekkel néztem a kisfiúra hogy, honnan találta ezt most ki. Kezdett nekem nagyon gyanús lenni Georg, ahogyan néz a kisfiúra. Tom megérintettem a hátam és a fülembe súgott:
- Lehet, hogy allergiás a mosóporra. Tudod a gyerekek amúgy is játékosak és képesek kitalálni mindent. Szárnyal a képzeletük…
- Mondasz valamit…- néztem rá kissé megkönnyebbülten, hogy lehet Hell kitalálta ezt az egészet. Elvégre még kicsi és a fantáziája szárnyal. Tom hirtelen megpuszilta az arcomat. A leheltem is elakadt a szívem pedig kihagyott egy ütemet. Ez…Ez…Én erre egyáltalán nem számítottam. Érzem, hogy az arcomba egyre csak tótul a vér. – Ezt most mért kaptam?
|