2.rész

Reggel már 8kor fenn voltam. Felöltözztem majd hagytam egy levelet Leilának hogy elmentem az UniverMusichoz.Beülltem az autómba és elmentem a megadott címre.Amikor odaértem kiszálltam a kocsimól és elindultam az épület bejárata felé.Beléptem és mint egy hangyabolyban úgy nyüzsgött ott mindenki. Odamentem a recepcióhoz.

- Elnézést, David Jostot keresem. Meg tudná mondani hogy hol találom?

- Második emelet, nagy fekete ajtó, névvel ellátva. -pötyögött valamit tovább a gépen.

- Köszönöm. -mondtam és a lifthez indultam.Beszálltam és megnyomtam a 2-es gombot. Kiléptem a lftből és pont velem szemben volt az a nagy fekete ajtó. Bekopogtam.

- Jöjjön be! -jött a válasz és beléptem.

- Jó napot! Én Aida Zeiss vagyok és az álláhírdetésre jöttem.

- Á...igen. Aida foglalj helyet. -ülltem le a férfivel szembe. -Nos az életrajza kitűnő így ha megfelel akkor azonnali hatállyal kezdhet is, mint személyi aszisztens.

- Ez most komoly? -kérdeztem.

- Igen...csak itt írja alá. -tett elém egy papírt. Gyorsan aláírtam és kezetfogtunk.

- Azt megkérdezhetem hogy kinek kell dolgoznom?

- Természetesen! Gondolom hallott már a Tokio Hotelről -bólintottam. -Nos...nekik.

- Azta. -csak ennyit tudtam mondani. -De ugye nem kötelező mindenkivel jópofiznom itt?

- Persze hogy nem...én sem kedvelek itt mindenkit. -mondta majd elindultunk a TH szobájába. Mikor odaértünk David benyitott.

- Hello srácok! itt az új asztitensetek! -mutatott rám.

- Hello! -köszöntek.

- Hello! -köszöntem én is.

- Na én itt hagylak, nekem még munkám van. -fordult felém, majd elment.

- Hello én Gustav Schafer vagyok! -nyújtotta a kezét Gustav.

- Szia! én Aida Zeiss. -fogtunk kezet majd Tom és Georg is.

- Bill is mindjárt itt lesz, csak dolga van. -mondta Tom.

- Miattam ne rohanjon. Még a végén tönkre megy a sminkje. -nevettek fel a többiek.

- Mesélj magadról egy kicsit. -kérte Gustav miután leülltem közéjük.

- Hát...mit mondhatnék...20 éves vagyok, van egy nővérem, nem dohányzom, nem drogozom. -nevettem fel.-Ja és a tesóm tabu! -néztem Tomra.

- Jó, jó...felfogtam! -emelte fel kezeit Tom, majd elnevette magát.

- Mi ez a jókedv itt? -lépett be Bill. -Ő ki? -bökött felém.

- Aida Zeiss, az új aszisztensetek. -nyújtottam a kezem.

- Oh...bocsánat. Szia, Bill Kauliz! -fogtunk kezet. -Gondolom a többieket már ismered.

- Igen. -mondtam. Egyszerűen hihetetlen ez a srác, magas és hihetetlenül vékony. Az az illat ahogy közelebb lépett hozzám teljesen megbódított... "na jó Aida...kerüld el őt, kerüld el vagy baj lesz"-mondtam magamban.

- Aida...szép név. -mondta Bill.

- Köszönöm. -mondtam teljesen érzelemmentesen. - Pillanat és jövök. -álltam fel és kimentem felhívni Leilát hogy dolgozom és hogy nem tudom mikor megyek haza.

Eközben bent.:

- Kedves csajszi. -mondta Gustav.

- Ja, de valamiért Billt nem csípi. -mondta Tom.

- Ne nézzetek rám! Soha nem láttam még. -nézett rájuk Bill.

- Hát akkor nem tudom. -mondta Georg.

- Miről maradtam le? -léptem be hozzájuk.

- Semmi különösről. -mondták egyszerre. Furcsa volt hogy mindenki ezt mondta.

- Hát jó. -vontam meg a vállam. -És megyünk ma valahova?

- Mi nem. -mondta a két G és Tom.

- Én elmegyek. -mondta Bill.

- Oké. -mondtam és felvettem a táskámat a vállamra. Szó nélkül követtem Billt a parkolóig.

- Gyere. -mondtam. -én a másik irányban parkoltam. -indultam el az autómhoz.

- Van kocsid? -kérdezte meglepetten.

- Igen. Ez! -mutattam az autómra.

- Ez? -járta körbe az autót. -Hát nem semmi. Nekem is Audim van, de most Tommal jöttem.

- Értem. Na gyere, szállj be! -ülltünk be az autóba és kiálltam a parkolóból. -Merre?

- Hát mondjuk a szupermárketbe. -mondta Bill és én lindultam a legközelebbi felé. Egész úton próbáltam a legkevesebbet beszélni vele, bár ő egész végig lökte a dumát helyettem is.

- Megjöttünk! -álltam meg a kocsival a bolt parkolójában.

- Végre. -csuktm be az ajtót. -Héj...állj már meg. -rohantam utánna. Eszem megállt amikor a 20. ruhásbolt után egy másikba is bement.

- Nem tudok dönteni. -állt meg előttem két pólóban a kezében.

- Pedig jó lenne ha döntenél végre. -sóhajtottam.

- Akkor segíts. Neked melyik tetszik jobban?

- Legyen a...szürke. -mondtam.

- Oké. -mondta és a felpróbálta azt, kijött én csak bólintottam hogy jó. Majd elmentünk a kasszához és kifizettük.

- Pillanat és jövök. -indult el a mosdó felé én pedig előtte vártam a szatyrokkal. Egyszercsak egy koppanást hallottam. Gondoltam csak leesett valami. Eltelt 5perc de még mindig nem jött ki. Kezdtem bepánikolni. "Na most fognak engem hülyének nézni, még jó hogy errefelé nem nagyon jár senki sem."-gondoltam magamban.

- Bill? -kopogtam be az ajtón. -Bill ha nem válaszolsz, bemegyek. -nemjött válasz így óvatosan benyitottam. Körülnéztem de nem láttam semmit sem. Beljebb mentem majd megláttam a földön Billt. Mellétérdepeltem és szólongatni kezdtem.

- Bill..hahó, térj magadhoz. -kezdtem el rázogatni. -Na jó...nem szép dolog de muszály lesz. -kezdtem el kutatni a táskájában a vizes üvege után, amit meg is találtam. Kinyitottam majd meglöttyintettem egyenesen az arcára.

- Hogy az a...-üllt fel hirtelen Bill amitől meg is szédült.

- Jól vagy? -néztem rá.

- Kissé vizesen de jól...hála neked.

- Ugyan, tessék. -nyújtotottam át neki a táskámban talált csokit.

- Köszi. -vette el, s megette.

- Jobb? -kérdeztem.

- Igen, köszi.

- Akkor jó, csak a cukrod esett le. Nem is csoda ennyi mászkálás után, főleg ha valaki ennyire....vékony. -mondtam.

- Nem ezt akartad mondani. Mit akartál? -kérdezte a tekintetemet fürkészve.

- Semmi, nem lényeg. -mondtam és felálltam majd Bill is. -Menjünk mert Tom már biztos aggódik.

- Nem hinném. -mondta majd elindultunk. Beszálltunk az autóba és hazavittem őt. Kinyitotta az ajtót és leraktuk a cuccokat.

- Hát akkor én megyek. Márha mehetek. -mondtam.

- Persze. -mondta bár némi szomorúságot hallottam a ahngjában. Én gyorsan hazamentem ahol már Leila várt a konyhában főzve valamit.

- Végre...itthon vagyok! -dobtam le magam a kanpéra.

- Fárasztó nap? -nevetett fel Leila.

- Áh.. 21 bolt plusz férfimosdóba való betörés mert elájult Bill. -foglaltam össze a napomat tömören.

- Nem irigyellek, max Tom miatt. -üllt le mellém.

- Fuhh....kösz. -néztem rá.

- Jó,jó...vacsit? -indult a konyha felé.

- Vacsi? Mennyi az idő? -mentem utánna.

- 9óra. -mondta és leülltünk az asztalhoz enni.

- Fuhh...én asszem megyek és lefekszem. -álltam fel a vacsora után.

- Oké...jóéjt hugi.

- Neked is! -mondtam már a szobámból. Ahogy beértem a szobámba a maradák erőmmel átöltöztem és bedőltem az ágyba. Ránéztem az órára és 11 órát mutatott, azon nyomban elaludtam.