Pain of Love - 3.rész

Reggel a telefonom zörgésére ébredtem. Ki ír ilyenkor SMS-t? Megnéztem és David volt az. ' Reggel 8-ra menj a fiúkért mert interjú lesz a BRAVO-val 9-kor a cégnél. NE KÉSS!'  Remek... ránéztem az órára az éjjeliszekrényemen és 7:30-at mutatott. Kimásztam az ágyból és a fürdőbe mentem, karomon a ruháimma. Letusoltam majd felvettem azokat. Lementem a konyhába, gyorsan csináltam egy kávét majd kimentem és beülltem az autóba. Pontosan 7:50-kor értem a srácok házához. Nagy meglepetésemre nyitva volt az ajtó, ígyhát bementem rajta. Lent nem volt senki, majd  egyszercsak megjelent Bill, egyszál törölközőben.

- Hát te? -kérdezte meglepetten.

- Bo-bo-bocsánat. -fordultam el gyorsan és még a szememet is eltakartam a kezemmel.

- Ja...ööö..mindjárt jövök. -mondta és visszament a fürdőbe felöltözni. Majd mikor másodjára kijött már ruhában volt de én még mindig nem fordulta meg.

- Mostmár megfordulhatsz. -lépett felém

- Biztos? -kukucskáltam ki az újjaim közül, majd levettem a kezem.

- Igen. -nevetett fel. -Gondolom David neked is írt hogy ne késs.

- Ja. -mondtam. -Többiek?

- Jövünk. -kiabált le Tom. Gyorsan lelépcsőzött mögötte a két G-vel.

- Remek. -mondtam. -Irány a kocsi. -Indultunk ki majd Bill bezárta az ajtót és az anyósűlésre üllt, a többiek pedig hátra. Beindítottam a kocsit majd elindultunk a cég felé.

- Nincs valami zenéd? -kérdezte Gustav.

- Van...de max Tom örülne neki. -mondtam vigyorogva.

- Mert? -kérdezte Tom.

- Ezért. -mutattam fel a Fort Miror CD-met.

- Azta. -mondta Georg, és mindenki tátott szájjal nézett rám.

- Tedd be! -kérte Tom.

- Jajj neee! -nyafogott Bill.

- 4-en 1 ellen! -mondta Gustav és én beraktam a CD-t. Elindult a zene a Remember the Name-el. Tom és én végig énekeltük az egész CD-t Bill "nagy örömére".

- Végre megérkeztünk! -sóhajtott fel Bill.

- Mi az? Nem birod ha nem úgy lesz valami ahogy te szeretnéd? -nevettem fel, miközben elindultunk a cég bejárata felé.

- Nem is igaz ez! -nézett rám Bill.

- Csorbult ez egód...ennyi. -nyomtam meg a lift hívógombját. Beszálltunk majd Bill ment előrre én pedig Gusti melett ballagtam hátul.

- Rendesen osztod Billt.

- Valakinek őt is kell. -nyomtam egy puszit az arcára pont akkor amikor Bill hátrafordult volna szólni nekünk hogy siessünk, de ahogy meglátta meglepődött és talán mintha csalódottságot láttam volna a szemében, de lehet hogy tévedtem.

- Ezt a pontosságot! -örült nekünk David mikor 9 előtt 5percel beléptünk hozzá.

- Jónapot! -köszönt a BRAVO-tól egy riporter. -Gondolom ön az aszisztens.

- Igen. -mondtam. -Aida Zeiss. -fogtunk kezet.

- Én Peter Rotmüller. Alex Zeiss lánya? -kérdezte meglepetten.

- Igen, de honnan ismeri az apámat?

- Még a gimiben jártunk egy osztályba.

- Tényleg...mesélt is önről, na de én kimegyek hogy ne is zavarjak. -indultam el kifele.

- Add át apádnak üvözletemet. -én csak bólintottam majd kimentem és leülltem egy bőrfotelbe. Néha-néha hallottam hogy milyen kérdéseket tettek fel nekik. Ám Bill valahogy nem volt beszédes kedvében. Körübelül 20perc múlva vége is lett az interjúnak és Peter elment. A fiúk is kijöttek.

- Na, gyerünk a stúdió. -álltam fel David szavaira.

- És hogy megyünk oda? -kérdeztem. -Ki kivel megy?

- Én veled! -mondta Tom, Gustav és Georg.

- Bocs Bill. -mondta Tom.

- Nem gond. -mondta Bill és elindultunk. A fiúk beszálltak hozzám és Tom üllt mellém és benyomtam a CD-t. Sajnos az út a stúdióhot rövidke volt így 5perc múlva ott is voltunk. A fiúk bementek és elfoglalták a helyüket én pedig az üvegfalak mögött néztem őket. Amikor a Pain of Love-ot énekelték azt vettem észre hogy Billt nézem és az arca tényleg olyan volt mint ahogy a dalhoz illene. Tetszett ez a dal. A dal végén a fiúk kijöttek egy kis pihenőre de 5perc múlva vissza is mentek. Egy kis idő múlva én elaudtam a kanapén mivel az éjszaka nem túl sokat aludtam.

- Szép volt srácok! -ment be hozzájuk David.

- Köszi. -mondták a fiúk.

- Aida? hazament? -kérdezte Bill.

- Nem...elaludt. -mondta Gusti és kifelé bökött a fejével.

- Hát...tegnap zűrös napunk volt. -vakarta meg a fejét Bill.

- Ezt hogy érted? Mi történt? -kérdezte Tom.

- Hát elájultam a mosdóban. -sütötte le a szemeit. -De ő magamhoz térített.

- Mért nem szóltál? -nézett öccsére Tom aggódva.

- Nem tudom. -rázta meg a fejét.

- Na jó...ki tudja hogy hol lakik? -kérdezte Georg. -Ezek szerint senki sem. -mondta miután senki nem válaszolt.

- Akkor viszont valakihez el kell hogy vigyük. -mondta Gustav.

- Vigyük hozzánk! -mondta Bill. -Majd alszom én a kanapén.

- Ez jó ötlet! -mondta Tom, majd mellém lépett és a karjaiba emelt. Én csak annyit éreztem hogy valaki hozzám ért de nem volt annyi erőm hogy kinyissam a szemem. Tom berakott az autómba Bill mellé a hátsóűlésre, ő pedig beüllt a volán mögé és hozzájuk vitt. David hazavitte a két G-t majd benézett az ikrekhez hogy minden rendben van-e. Tom felvitt engem az öccse szobájába majd letett az ágyára és kiment. Bill bejött hogy ágyneműt vigyen magának és ahogy kotorászott én mocorogni kezdtem. Mellém üllt és kisimított egy hajtincset az arcomból, majd felállt és elindult kifelé.

- Ne menj el. -mondtam halkan. -Maradj kérlek.

- Biztos? -kérdezte. Én csak bólogattam. Lerakta a cuccait majd mellém üllt az ágyra.

- Maradj itt velem míg elalszom. -suttogtam ő pedig egy "jó" kíséretében mellém feküdt. Én szorosan hozzábújtam amin ő meglepődött, de hagyta. Fejemet a mellkasára tettem ő pedig óvatosan és kissé félénken de kezét a derekamra tette, majd én elaludtam. Bill egy ideig csak nézett engem majd őt is elnyomta az álom.