10. rész

Csak rá tudok gondolni. Olyan szépek a szemei… Igéznek! Az ajkai lágyak, csókolgatnivalók. A haja selymes és illatos mint a virág. Na jó. Észhez kell térnem! Most kell befejeznem ezt az egész nyálcsorgatósdit! Ez már gázabb mint egy romantikus film! Nem áll szándékomban elcsöppenni!! Nem vagyok érzelmi buzi! Még csak az kellene hogy a tesómra hasonlítsak! Én vagyok a nagy Tom Kaulitz, akin nem fog ki senki és semmi. Nem félek senkitől…

-          ÁÁÁ!!! – kivéve ettől a 8 lábú szörnyetegtől, ami itt előttem lóg.- Szedd le! Szedd le! Dobd ki! Vidd inneeen!!

-          Mit? – nézett fel az újságból Billike.

-          Azt a pókot- röhögött rajtam a kis Kuka! Bezzeg ilyenkor van hangja!

-          ÁÁÁÁÁÁÁ!!!!-  sikított fel testvérkém, is mint valami csaj. Mint akinek passzírozzák a tőkét.

-          Nehogy már egy ilyen kis pókocska kifogjon a Kaulitzokon- nevetett a basszeros is.

-          20 eurót adok ha rögtön kinyírod!- morogtam és farkasszemet néztem azzal a szörnyeteggel.

-          Jól van, na- Gustav el is távolította onnan mi pedig fellélegeztünk. Azt hittem már megúszom, hogy fizessek.

-          Khm! Kaulitz! – nyújtotta a kezét a kis Kuka. Na remek. Milyen kis élelmes. De jó tudni hogy egy haver nem segíti ki a másikat csak ha pénzt ad neki. Jól van Gusztika ezt megjegyeztem!

-          Nesze…- nyomtam a kezébe morogva.

-          Öröm volt veled üzletelni- vigyorogva vágta zsebre a pénzt és már meg is érkeztünk. Szinte kínzás volt ott ülni azon a díszpuccon. Utálom az ilyen puccba vágós dolgokat. De ha ez a hátránya annak hogy sztár vagyok… Viszont egész este csak azon agyaltam hogy Viki az ágyamban fekszik. Reméltem, hogy ott találom még…  Biztos édesen alszik már. Már lassan éjfél.

-          Na mi az haver? – ült le mellém Georg. – Na most csak kettőnk között. Te tetted tönkre a DVD lejátszót? – szemöldök felhúzással vizsgálgatott. A fenne! Ennyire feltűnő lettem volna?! Basszus!

-          Hát őm – vakartam meg zavartan a tarkómat.

-          Te voltál? – lepődött meg. Na szép! Ennyire jó fiú  lennék hogy senki nem nézi ki belőlem? Ezt sértésnek veszem- de mért?

-          Mert – nagyot sóhajtottam – mert beakartam mártani Hellt és mert Azt akartam hogy Viki az án szobámba legyen. Remélem bealszik….

-          Áh. Most már mindent értek… Elárulnád nekem hogy akkor mit is akarsz pontosan attól a lánytól?

-          Őszintén? Azt hogy sokáig  velem legyen. Érzem ez most nem lesz egy egyéjszakás kaland. Hosszú távra tervezek ezúttal.

-          Fuh, ezt a szádból hallani kicsit fura de jó. Szurkolok neked.

-          Mikor is lehet lelépni? – kérdek azért biztosan rá.

-          Fél óra múlva megyünk is. Nem akarunk rossz hírt kelteni azzal hogy itt leszünk az utolsók…

Alig vártam, hogy  hazaérjünk. Diszkréten felvonultam a szobámba és bejött a tervem. Viki ott aludt az ágyamban. Istenem de aranyos. Úgy alszik mint én, szétvetett végtagokkal. Édesen szuszog. Óvatosan bebújtam mellé és magamhoz öleltem. Olyan kis törékeny. Ez kell nekem! Kell nekem, hogy vigyázzak rá…

Viki szemszöge:

Miután elmentek a srácok nem kellett olyan sok mindent csinálnom. Inkább csak hagytam még duzzogni Hellt majd a vacsoránál megbeszéljük. Lassan neki kezdtem a vacsora készítésnek is. Majd leültem Hellel enni.

-          nem szép dolog tönkretenni valamit azt ugye tudod?

-          Tudom de…

-          Nézd kishaver- néztem rá- én nem haragszom de ez nem szép és nem kell nekem magyarázkodj. Ha megetted a vacsit akkor fogmosás és ágyba, holnap majd enyhítő körülménynek fogom adni, hogy jó voltál. Oké?

-          Oké…- motyogta aranyosan.

-          Olvassak neked egy mesét?

-          Nem! –nagy szemekkel máris tiltakozott, amin meglepetten pislogtam. – én már nagyfiú vagyok! Nem kell mese!

-          Jó oké csak gondoltam….- pislogtam majd elmosolyodtam- oké akkor nincs mese. Na nyomás fogat mosni és lefeküdni….

És meg is tette. Hamar ágyba bújtattam és én is mentem Tom szobájába. Finom Tomos illata van itt mindennek. Nem csoda hogy bealudtam. Észre sem vettem, hogy bejön és kikapcsol mindent. Pedig a reggelem az jó lesz…