Pain of Love - 4. rész

Amikor felébredtem megijettem mert nem tudtam hogy hol vagyok. Ekkor megláttam Billt és hogy a keze a derekamon volt. Óvatosan leraktam majd kimásztam Bill mellől és lementem. Lent felvettem a kabátom, a cipőmet, és a táskámat majd kiléptem a házból és hazamentem. Otthon már Leila a szobájában volt, így csöndben felmentem a szobámba. Leraktam a cuccomat és az órára pillantottam ami hajnali 1órát mutatott. Egy ideig még ébren voltam majd megint elaludtam de valami hiányt éreztem, ami idegesített hogy nem tudtam hogy micsoda. Reggel megint arra ébredtem hogy pittyeg a telefonom de most csak azért mert merül. Feltettem töltődni és én elmendtem fürdeni. Amint készlettem lementem és lent Leila ült és a kávéját szürcsölgette.

- Jó reggelt! -köszöntem és magamnak is töltöttem kávét.

- Neked is. Mikor jöttél haza? -kérdezte.

- Éjfél környékén. -mondtam.

- Értem...ma sem jösz haza hamrabb. -mosolygott. Én csak értetlenül néztem rá.- Billt meghívták a divatcéghez a bemutatóra ahol dolgozom.

- Pff...remek. -forgattam meg a szemeimet. -Na akkor megyek is öltözni és hozzájuk.

- Oké. -mondta. Felmentem, felöltöztem majd beülltem az autóba és elmentem az ikrekhez. Nyitva volt az ajtó ígyhát beléptem rajta.

- Hahó! -csuktam be magam után az ajtót.

- Na végre! -jött felém Bill. -Hova tüntél? -kérdezte és megfogta mindkét vállamat.

- Haza. -mondtam.

- De legalább egy valami hogy: hé hazamentem. Különben is, mobilt hordani luxus? -emelte fel kicsit a hangját.

- Te velem ne kiabálj! -böktem a mellkasára. -Inkább szedd a cuccod mert munkád van.

- Igazad van, bocsánat. -mondta majd elment a cuccaiért és 5perc múlva lejött karján egy nagy sporttáskával.

- Mehetünk. -mondta.

- Oké. -indultunk el majd mikor odaértünk engem nem is akartak beengedni de Bill szólt hogy vele vagyok így bemehettem. Bill átöltözött majd kisminkelték én pedig leülltem a kifutó elé. Pár perc múlva elindult a show melyet Bill nyitott meg. Elindult előre és végig a szemembe nézett. Én úgy éreztem magam hogy mindjárt lefolyok a székről. Annyira magabiztosn sétált előre majd megállt, pózolt a fotósoknak majd megfordult és visszament. Utánna jött a többi modell bár nem annyira tetszett nekem ez az egész.

- Nem szeretem ezeket a divatbemutatókat. -mondtam Billnek a kocsiban, miközben Davidhez mentünk be.

- Mert? -kérdezte.

- Az a sok csontváz akik ott mennek a kifutón és még tetszik is ez az embereknek. -borzongtam meg.

- Na kösz. -tette karba a kezeit.

- Te kérdezted hogy miért! -néztem rá. Ekkor jött szemből egy autó.

- Előrre néz! -kiabált rám Bill.

- Mivan? Félsz? -nevettem fel.

- Őrült vagy! -sápadt el Bill. -Meg akarsz ölni?

- Nem tehetem, akkor nem kapnék fizetést. -mosolyogotam rá.

- Cöhö. -durcizott be Bill és elővett egy szál cigit és rágyújtott.

- Hé! nálam nem cigizel! -húztam le az ablakot és kidobtam azt.

- Hát ez kész. -durcizott tovább és kifelé nézett az ablakon. Mikor odaértünk Bill kiszállt és beviharzott. "na most fognak kirugni engem" mondtam magamban. Kiszálltam és utánna mentem. Bill a többiekhez ment így nekem is vele kellet mennem. Beléptem és leülltem közéjük. Ők beszélgettek én pedig csak csöndben ülltem, mint aki nem is létezik.

- Neked nincs valami ötleted Aida? -nézett rám mindeki.

- Tessék? -kérdeztem vissza.

- Hát hogy hol lehetne valami jó hangszerboltot találni itt. -mondta Tom.

- Hát ha gitárt akartok venni akkor elviszlek titeket oda ahonnan nekem van. -válaszoltam.

- Van gitárod? -kérdezte Tom.

- Aham...egy gibsonom van.

- És játszani is tudol rajta? -kérdzte Georg.

- Persze. -mondtam.

- Akkor itt az enyém. -mutatott Tom az gitárjára. -Mutass valamit.

- Oké. -mondtam és némi gondolkodás után a Monsoon-t kezdtem el játszani. A fiúk csak néztek rám.

- Na jó....ez így szívás hogy neked jobban megy ez mint nekem. -mondt Tom.

- Piszok jol játszol. -mondta Georg is.

- Elismerésem. -mondta Gusti.

- Köszönöm. -pirultam el. -Akkor indulhatunk?

- Naná! -mondták a fiúk. Kimentünk és beültünka kocsimba. Hamar odaértünk.

- Azta! -lépett be Georg a boltba.

- Mennyi gitár! -ámélkodott Tom. Ekkor megjelent az édesapám.

- Aida! -nézett rám.

- Apu! -futottam felé és ő átölelt. -am...ők az én...hát munkaadóim. -mondtam.

- Jónapot! -köszöntek a fiúk.

- Szintén. -mondta apum.

- Apu! ezt a kirakatba rakjam? -jött ki a raktárból Leila, kezében egy gitárral.