Ha nem �gy mennek a dolgok…

�ppen csak csepereg az es�. M�gis el�g ahhoz, hogy az embereket visszariassza a kinti s�t�kt�l. Persze nem mindenkit. Akad aki, ilyenkor m�g az utc�kat szeli. Minden l�p�s�t p�r apr� csepp k�veti, melyek egy-egy gondolatot hordoznak, s f�ldet �rve bontakoznak ki. Az apr� cseppek n�hol kicsike t�cs�t alkotnak, ami k�szs�gesen t�kr�zi azt a gondterhelt, tan�cstalan �s csal�dott arcot, amiben semmi pozit�v nem lelhet�. Senki sem j�n szembe, senki sem k�veti �s senki sem megy mellette. Pedig most elk�l a t�masz.

-          P� fater – intett apj�nak a 15. �let�v�t t�lt�get� raszta hajas korszak�t �l� fi�, ahogy apja elsuhant mellette �s t�vozott a bej�raton egy visszak�sz�n�s ut�n.

-          Hello b�ty�! – k�sz�nt a kanap� sark�ba kucorodott, vastag kis pokr�cba bugyol�lt fi�.

-          Bill. H�t te? Mi a baj? – �lt le �ccse mell� �s csak ekkor �rezte, hogy mennyire reszket m�sik fele. – apa hova ment? – tette fel a k�rd�st, mik�zben �ccse homlok�ra tette tenyer�t.

-          El. Dolga van, azt mondta.

-          �s itt hagyott t�ged betegen? Rossz r�d n�zni! Vett�l be l�zcsillap�t�t? Mi�rt nincs vizes rongy a homlokodon?

-          Biztos tudta, hogy j�ssz – v�dte ki �s�ket a fiatalabbik.

-          Biztos… el�tte sz�lhatott volna, hogy ne maradj egyed�l. Mi van, ha nem �rkezem meg?

-          Tom! Dolga volt. �rtsd meg!

-          Jah, mint az el�z� p�r napban…

Egy nagyobb es�csepp gazdag�tja a t�cs�t az egyed�l j�rk�l� egy�n mellett. Ak�rcsak, ahogy m�g egy csepp ker�lt abba a bizonyos poh�rba.

R�m�lmok kergett�k, torzul vet�tve szeme el� a j�v�j�t. L�tni sem akarta. Zih�lva kelt fel �s n�zett k�rbe a szob�ban. Viszont nem tudott megnyugodni, mint m�s r�m�lom ut�n, miut�n felkel �s l�tja, hogy az nem is a val�s�g. Ugyan�gy rettegett az �lomt�l, mintha m�g most is folytat�dna. Egy alak rajzol�dott ki el�tte az ajt�ban. K�zelebb ment �s le�lt mell�.

-          Nyugi, csak egy �lom volt. – testv�re nyugtat� szava hallatszott. Bill mindig is meg tudta nyugtatni, de most nem siker�lt. Nem �rezte azt a magabiztoss�got, azt a nyugodts�got testv�re hangj�ban, mint szokta.

-          Te is ugyanazt �lmodtad igaz?

-          Nem fog megt�rt�nni. Tudom, mire gondolsz, de l�tod, hogy minden rendben van. Nem lesz semmi gond.

-          Nagyon rem�lem…

-          Ne l�gy pesszimista!

Most nincs, aki helyre r�zza. Mag�nak kell fel�p�tenie gondolatait, �s d�l�re jutnia, ak�rmily neh�z is. A k�vetkez� cseppel m�g t�bb gond halmoz�dik fel. Piros l�mpa. Most a sok �gi k�nny nagy adagban z�dul fedetlen fej�re. Meg�ll, �s utat enged ezeknek a hat�soknak, amik egyre jobban nyomj�k a v�ll�t �s �t�getik a fej�t, hagy okozzanak f�jdalmat.

-          Hova m�sz apa? – szegezte a k�rd�st J�rgnek.

-          Tanulni megyek. Itthon nagy a zaj. Tudod, hogy fontos nekem ez a vizsga, a munk�m m�lik rajta. Csak j�t akarok nektek, de ahhoz nekem nyugodt, csendes k�rnyezet kell, hogy meg tudjam tanulni, �s majd teljes�teni tudjak a vizsg�n. – magyar�zta mosollyal az arc�n apja.

-          Meg�rtelek �s bocs a zaj�rt… akkor j� tanul�st. – pacsizott le apj�val a Tom n�vre hallgat� iker �s v�gign�zte, ahogy apja kis�t�l az ajt�n, majd nyugodt sz�vvel s�t�lt befele a h�zba vissza �ccse fel�.

-          Apa? – k�rdezte a f�zete felett g�rnyed� manga haj� fi�.

-          Elment tanulni.

-          Mint m�r megannyiszor, mi? Szerinted, hogy megy neki?

-          Nemtudom. R�gebben tudott, itthon is tanulni, mikor kisebbek voltunk…

-          V�ltoznak az id�k, lehet mostm�r nem megy neki.

-          Megint v�ded. – jegyezte meg ep�sen.

-          Mindig a rosszat l�tod meg a dolgokban!

-          Csak hi�nyzik. Egy csom� dolga van! M�r alig jut r�nk ideje! Baj, hogy szeretn�m, hogy az ap�nk foglalkozzon vel�nk?

-          �rt�nk dolgozik! Feln�tt ember! Akinek dolga van.

-          �s gyerekei… akik sz�m�tanak r�. – ment ki, hogy az �ccs�vel val� veszeked�st elker�lj�k. Se a csajoz�s, sem a tanul�s, sem a TV-ben a m�sorok nem tudt�k lek�tni.

A piros l�mpa m�g mindig nem akar�dzott z�ldre v�ltani. Az �rz�s, hogy valami nagyon r�nehezedik az �let�re, szinte sz�tszaggatta. Mi�rt neki kell megk�zdenie ezekkel a gondokkal, mi�rt nem lehet minden olyan t�k�letes mint r�gen? Egy es�csepp, mint k�nnycsepp esett az arc�ra �s sz�guldott v�gig rajta.

-          Apa! – j�rt fel s al� a h�zban Bill.

-          �pp most k�sz�l. – sz�lalt meg a nappaliban �ll� ikre.

-          Apa most ne menj el, seg�tened k�ne. – sietett oda Bill.

-          Sajnos mennem kell, de sietek, �g�rem, �s ut�na seg�tek. – �lt�zk�d�tt J�rg.

-          De most k�ne, hogy seg�ts! Nem �r r�! – pr�b�lkozott tov�bb.

-          Nekem meg tanulnom kell most, t�nyleg nem �rek r� fiam.

-          Apa. Mi�rt m�sz el megint? Foglalkozz vel�nk is egy kicsit. Tanulni itt is tudsz. Seg�t�nk abban is vagy valami, csak most ne menj el k�rlek tanulni. – csatlakozott be Tom is.

-          Aranyosak vagytok sr�cok. Na majd j�v�k. – mosolygott �s egy-egy atyai puszit adott iker fiai homlok�ra, majd t�vozott is felkapva aktat�sk�j�t.

-          M�r megint elment! – csattant fel tehetetlen�l a fiatalabbik iker.

-          Most m�r neked se tetszik, ugye? – Tom.

-          Eddig sem tetszett, de most nekem is nagyon nagy sz�ks�gem lenne r�, �s fontosabb neki az a vizsga enn�l!

Ahogy kimondta ezeket a szavakat Bill, �desanyja keserves zokog�sa hallatsz�dott ki a konyh�b�l.

-          Anya? – n�zett ikr�re Tom.

-          Igen. Megint s�r.

-          M�r megint mi baja lehet? – m�r meg is indult az id�sebbik a konyh�ba az anyjukhoz, ikre pedig k�vette. – Anya, mi a baj? Mi�rt s�rsz m�r megint?

-          F�j a fejem… - adta a nem �ppen kiel�g�t� v�laszt Simone.

-          Nem hiszem el, anya, ne vezess f�lre, ne besz�lj butas�gokat! Ilyen miatt az ember nem s�r folyton! Mi a baj? – kezdett kiss� d�h�s lenni Tom.

-          H�, Tom… - l�pet mell� ikre �s n�zte Tom agg�d� �s egyben d�h�s �s v�laszt k�vetel� tekintet�t.

-          T�nyleg csak a fejem f�j. – azt hitte ennyivel ler�zhatja gyermekeit.

-          Ne akarj te is ler�zni minket! Ne akarj pont most egyed�l lenni, mikor legal�bb akarunk veletek lenni. Ha m�r ap�val nem tudunk, h�t veled. Apa miatt s�rsz? Folyton akkor „f�j a fejed” , mikor tanulni megy! Fogd fel, hogy csend kell neki ehhez! �rtsd meg �t is, hogy �rt�nk dolgozik, �rt�nk g�rizik folyton, �rt�nk tanul, miattunk csin�lja mindezt! – kiss� megemelte a hangj�t. Olyan �rzelmi �llapotban volt, hogy �gy �rezte, csak �gy tudja meg�rtetni �desanyj�val a dolgokat, ha kicsit er�lyesebbre veszi a dolgot.

-          H�t nem �rted, hogy nem tanulni megy, hanem n�zni! Fogd m�r fel, hogy n�je van ap�dnak! – kelt ki mag�b�l Simone szinte zokogva.

Mindk�t fi� arc�ra ki�lt a teljes d�bbenet.

-          Ezt nem hiszem el! – csattant fel Bill.

-          Hogy mondhatsz ilyet ap�nkra? Apa tanulni megy el! Nincs semmif�le n�je! T�ldramatiz�lod, t�lfant�zi�lod a dolgot! Ez h�lyes�g! Lehetetlen! Ne mondj ilyet! Ne hazudj! – emelte meg m�rgesen v�szesen a hangj�t, Tom.

Simone csak k�nnyeivel k�szk�dve b�logatott, igazolva saj�t �ll�t�s�t. Egyre jobban t�rt �ssze a sz�ve, l�tva k�t fi�nak csal�dotts�g�t, f�jdalm�t. A telefonhoz sietett. Valakivel besz�lnie kellett. – anya ne h�vj fel senkit! Nem kell mindenkinek h�rdetned ezt a marhas�got! Ne terjessz h�lyes�geket! – kontrol�lhatatlanul j�ttek a szavak az id�sebbik iker sz�j�b�l. Egy�ltal�n nem v�logatta meg �ket. Az �rzelmek �s az indulatok vez�relt�k. Bill tan�cstalan arccal, �veges tekintettel figyelte az esem�nyeket. Tom oldal�n �llt. �s � is jelezte anyj�nak, hogy ne telefon�ljon. De Simone csak felh�vta egyik ismer�s�ket �s s�rva panaszolta el f�rj�r�l a dolgokat.

-          Anya! Ne mondj butas�gokat k�rlek! – k�rte m�r Bill is.

-          Ne mocskold ilyen gyal�zatos baroms�ggal ap�t! – m�g mindig csak �gy f�jtatott a d�ht�l Tom. Ekkor anyja a telefont, fia f�l�hez emelte.

-          Tom… apuk�d t�nyleg nem tanulni ment… tudom, hogy neh�z, de el kell fogadnotok… - kezdte a hang a vonal t�ls� v�g�n, de Tom nem is hallgatta tov�bb.

Tudta, hogy ha anyja kital�l valami �k�rs�get, azt tov�bb senkinek sem adja, viszont ezt hi�ba k�v�nta, hogy legyen hazugs�g, sajnos nem az volt, �s ezt mi sem bizony�totta jobban, hogy Simone m�r tov�bb is adta a h�rt…

Megsemmis�lt arccal meredt maga el�. A kagyl�t visszaadta anyj�nak, � maga pedig kifejez�stelen arccal ment ki a szob�b�l. Bill ugyanilyen �rzelmeket viselt mag�ban. �rezte ikr�nek f�jdalm�t. Nem tudta, hogy a telefonban Tom mit hallott, nem is sejtette. Nem is kellett tudnia, hiszen mindent �rzett. Tudta, hogy gond van. Tudta, hogy innent�l minden m�s lesz. De nem mert belegondolni. Az elm�je egyszer�en leblokkolt egy helyen. Nem tudott tov�bb l�pni azon a t�nyen, hogy az �lom val�ra v�lt. Az apjuk olyat tett, ami megbocs�thatatlan.

A l�mpa utat engedett, viszont minden l�p�s egyre nehezebb lett. Nem pont az �t k�zep�n k�ne meg�llni. Valamerre menni kell, de meg�llni nem lehet. M�g akkor sem, ha neh�z. D�nt�seket kell hozni, merre is vigyen az �let tov�bb.

Nem mondhattak semmit. Nem engedhett�k, hogy kitud�djon, hogy tudj�k, apjuk mit is m�vel. F�l� volt, hogy ha nekiesik a k�t fi� J�rgnek, akkor a f�rfinak m�r v�gk�pp nem lesz mi�rt a csal�ddal maradni, �s hamarabb �ri el azt a pontot, hogy otthagyja �ket. Simone azon volt, hogy rendbe tegye a dolgot, de nem siker�lt. Egyik nap haza j�tt egy, k�t napos t�voll�t ut�n a csal�df�. Alig f�l napot t�lt�tt otthon, m�r ment is vissza, imm�ron magyar�zat n�lk�l. Bill �s Tom term�szetesen egy sz�t nem sz�ltak a dolog�rt negat�v ir�nyban, ink�bb csak egy-k�t er�tlen sz�val pr�b�lt�k visszatartani apjukat. Azt�n elj�tt a suli v�ge, �gy egy gonddal kevesebb. Fagyira h�vta az ikreket apjuk �s h�tramentek.

-          Figyeljetek. �n el fogok menni… - kezdte J�rg.

-          Hova? – pr�selte ki a k�rd�st a fogai k�z�l, Tom, hab�r egyb�l leesett neki, hogy ezzel az apja azt akarta mondani, hogy elhagyja �ket, elk�lt�zik. Hihetetlen f�jdalom zuhant a sz�v�re, ak�rcsak Bill�re, aki k�nnyeivel k�szk�d�tt.

-          El… nagyon szeretlek titeket. Tudj�tok ez m�r nem j� �gy, sajnos mennem kell…

-          Nem kell! Egy�ltal�n nem kell!

-          De… m�g kicsi vagy ahhoz, hogy ezt meg�rtsd.

-          Nem vagyok kicsi! – kelt ki mag�b�l f�jdalomt�l csillog� szemekkel.

-          De igen, mindketten azok vagytok m�g ehhez. De tartjuk majd a kapcsolatot. Sokszor l�tjuk majd egym�st. Nem lesz semmi sem m�sk�ppen. �s ne felejts�tek el, hogy �n titeket nem hagylak el. Tiveletek mindig ott leszek, ha kell… sose felejts�tek el, hogy nagyon szeretlek mindkett�t�ket.

-          Nem fogjuk sokszor l�tni egym�st! F�leg nem annyit, mint eddig! Nem fogom tudni megszokni, hogy nem leszel minden nap vel�nk! Nem vagyok hajland� megszokni! Marhas�g, hogy semmi sem lesz m�sk�ppen! Igenis minden m�sk�ppen lesz! Minden szarabb lesz, miattad! Mindent elrontasz ezzel! – nagyon m�rges volt. Fi� l�t�re nem tudta visszafojtani a k�nnyeit. Testv�re is csak n�m�n t�togott megt�rve mellette.

A harag el�gg� sok�ig megmaradt a csal�dban. A f�jdalom, amit a sz�l�k v�l�sa okozott. Az ikrek �nmagukt�l vett�k el a lehet�s�get, hogy apjukkal tal�lkozzanak. Mindketten m�rgesek voltak r� �s j� ideig l�tni sem akart�k. Ott voltak egym�snak, vigasztalt�k egym�st. Megvolt a t�masz. �desanyjuknak is nagy seg�ts�get ny�jtottak a talpra �ll�sban.

Az �let�k hatalmas fordulatot vett. Egy�ltal�n nem volt olyan, mint r�gen. Az apai szigor elt�nt a h�zb�l �s a k�t fi� kicsapong� lett. Az�ta sem bocs�tott�k meg �desapjuknak ezt a tett�t.

Hol is tartunk most? Ugyanott, mint r�gen. A v�laszt�s el�tt, az �t k�zep�n. Mennyire is m�s, ebb�l a szempontb�l n�zni a helyzetet �s innen �t�lni, mintsem a m�sikb�l. � mag�nak megbocs�tana-e? Engedn�-e mag�nak, hogy a gyermekei, majd ut�lj�k, �s csak havonta egyszer l�ss�k majd? Mi romlott meg? Mi az, ami erre az �tra terelte? Nem fogja engedni, hogy ezt a sorsot �lj�k majdan saj�t gyermekei. Nem engedi, hogy ennyit szenvedjenek, hogy rossz �tra t�rjenek. Az�rt van, hogy seg�tsen nekik, hogy t�mogassa �ket �s megk�nny�tse az �tjukat. Nem bor�thatja fel egy fell�ngol�s�rt azt a rendet, azt az �letet, amit eddig fel�p�tett. Az ember tanulhat m�s hib�j�b�l is.

H�rtelen h�tat ford�tott az el�tte l�v� �tnak �s fut�l�p�sben rohant vissza a kiindul�ponthoz. Idegesen kereste el� a lak�skulcsot �s l�pett azt�n be a h�zba, ahol egy kisl�ny �s egy tizen�ves fi� ment szorosan meg�lelni.

-          M�gsem m�sz a pr�b�ra papa? Ugye most m�r nem lesz sose ilyen hossz� pr�ba? Ugye vel�nk is leszel ilyen sokat megint? – j�ttek a k�rd�sek a kis 5 �ves le�nyz� sz�j�b�l, mik�zben apj�t �lelte, aki a karj�ban tartotta.

-          Soha t�bbet nem lesz ilyen pr�ba. Itt vagyok �s itt is leszek nektek �r�kre. – int�zte a szavakat a csal�dj�hoz.

Ezeket egyenesen feles�ge k�nnyes szemeibe int�zte, aki m�r szinte lemondott a csal�d egys�g�r�l. Akinek k�nnyeiben saj�t �desanyj�t l�tta. F�jdalmat �s rem�nyt. Tanult apja hib�j�b�l. � nem fogja elk�vetni azt, amit apja tett vel�k. Nem fogja engedni, hogy a saj�t csal�dja ugyanazokat megtapasztalja, amiket anno � a saj�t b�r�n. Elfeledteti az eddigieket �s visszar�zza az �let�ket a r�gi ker�kv�g�sba. R�szben h�l�t adott J�rgnek, hogy ilyen �letbe tasz�totta �ket, hiszen ez a negat�v pont az, ami a helyes d�nt�sre jutatta Tomot. Hiszen fontosabbak a csal�di �lm�nyek, az �sszetart�s, a szeretet, mintsem a sz�tes�s, �s a csal�di dr�m�k…

/Betty – r�szben megt�rt�nt eset alapj�n…/