11.rész

Reggel mit sem sejtve aludtam. Olyan jó volt ölelni Viki, hogy szinte el is felejtettem mindent, ami ma az én dolgom lenne. Nem sokára kezdődik a turné is még kb 1 hét van de úgy érzem az lesz mindenidők legjobb turnéja. Annyira jól aludtunk, hogy nem vettük észre hogy nyílik az ajtó.

Hell benézett és látta, hogy Tom és a kedvese, már ha a kedvesének lehetne nevezni, összebújva alusznak. Nem tudta mit is tegyen hirtelen, de be kellett lássa a lány álmában mosolygott, ahogy az a nagy melák ölelte magához. Boldognak tűnt. El kellett gondolkoznia, ő nem olyan mint a nagybátyja. Nem olyan nagy és nem olyan okos. Nem tudja boldoggá tenni Vikit. Nem neki való az a nő. Bármennyire is fájdalmasan nézte mégis el tudott mosolyodni, és mért? Mert szereti Vikit és örül, hogy boldog. Engednie kell, el kell engednie a szerelemét.

Nem sokkal később, ahogy Hell elhagyta a szobát ismét nyílt az ajtó. Az új hajszínnel rendelkező énekes féltékenyen nézte testvérét. Érezte, hogy boldog, most ahogy a lányt öleli, de aggódott is. Félt, hogy a bandának ezennel vége lesz a nő miatt. Nem akarta, hogy vége legyen az álmainak. Majdhogy nem mérgesen zárta be maga mögött az ajtót.

Arra riadtam fel hogy az ajtó bezárult. Hirtelen azt sem tudtam ki járkált a szobámba de ahogy lenéztem mindent elfelejtettem. Ott volt Viki a karjaimban. Ez nagyon jó érzéssel töltött el de a zászlóm már hamarabb élénk volt mint én magam. Jézus! Pedig olyan jót álmodtam. Álmomban anyáméknál voltunk. Ezzel önmagában semmi nagydolog nincs, de ahogy a következő pillanatban végigfektettem az asztalon és megszabadítottam az ingjétől már maga volt a mennyország. Ahogy azokat a kebleket a kezeim közé fogtam azt hittem menten bevágom neki. A leges legjobb pedig az volt abban az álomban, hogy egy határozott mozdulattal fordított a helyzeten és én kerültem alulra. Kis vadmacska volt, ahogy a meztelen mellkasomról nyalogatta le a csoki öntetet, amit rám csorgatott. Mire hozzáérhettem volna, erre valaki bezárja az ajtót!

-          Jó reggelt! – motyogta Viki álmosan és egyre jobban pirult, ahogy rájött, hogy ölelem. Egy percre el is felejtkeztem az erekciómról.

-          Jó reggelt! – pusziltam meg a homlokát lágyan. Nem lehet betelni vele, de most azon kell gondolkoznom, hogy mit csinálok a merevedésemmel. Szerencsére nem kellett sokat gondolkoznom, mert Bill benyitott.

-          Helló! Viki, kérlek gyere egy kicsit segíts jó? – már ki is ment tesóm. Valami nem stimmel nekem.

-          Megyek…- mászott ki Viki egy puszi kíséretében. Jaj de jó. Istenem, de finom ez a puszika! Legközelebb le fogom smárolni, amikor puszit adna!

Viki szemszöge:

Lassan ébredeztem. Elsőnek fel sem fogtam hogy hol vagyok, csak azt hogy Tommal.

-          Jó reggelt! – motyogtam és kezdtem ébredezni. Lassan össze ált a kép hol is vagyok és ahogy tudatosult bennem hogy Tom karjaiban egyből láng vörös lett az arcom.

-          Jó reggelt! – puszilta meg a homlokom. Ez nem hogy segített volna, inkább csak rontott a helyzetemen. Kócos haj, vérvörös arc és zavart vagyok. Erre még ez a puszi is. A szívem majd meg ált abban a pillanatban aztán meg úgy érzem, mindjárt kiesik a helyéről. Szerencsére Bill megmentett.

-          Helló! Viki kérlek, gyere egy kicsit, segíts jó? – Másztam is kifele zavartan, de adtam neki egy puszit, hogy azért még se legyek olyan szendécske.

-          Megyek… - követtem őt. Bementünk a szobájába ahol együtt nekikezdtünk a ruháit bepakolni a szekrényébe.

-          Viki? Mi van közted és a bátyám közt? – törte meg egyszer csak a csendet. Hirtelen köpni, nyelni nem tudtam.

-          Hát…- zavartan néztem rá.

-          Szereted mi? – nézett rám egy percre- szerelmes vagy belé?

-          Hát úgy is mondhatjuk, vagyis igen mindkettő, úgy érzem. Mért?

-          Nézd, én nem akarok beleszólni, de jó ötlet ez?

-          Ezt hogy érted? – összeráncolt szemöldökkel néztem rá. Észre sem vettük, hogy valaki figyel minket.