5. rész

- Hát te? -kérdeztem.

- Beugrottam segíteni. És ti? -kérdezte.

- Gitárt nézünk. -mondtam. - Am...ők a Tokio Hotel. Gustav, Georg, és Tom. -soroltam fel a neveket.

- Hello. -köszöntek a fiúk.

- Hello. -köszönt Leila. - Bill?

- Kinn maradt az autóban. -mondtam.

- Értem. -mondta. Tom teljesen lerökönyödve állt de azért sikerült egy gitárt vennie. Megvettük majd hazavittem a fiúkat és ott maradtam mert este még vinnem kellett őket. Én a nappaliban beszélgettem Gustavval miközben az ikrek Bill szobájában pusmogtak.

- Jajj Bill...kár hogy nem jöttél be. Az a lány, Leila...egyszerűen tökéletes. -áradozott Tom.

- Tom...ő is csak egy éjszakára kell? -nézett rá szúrós szemmel Bill.

- Nem! Valami megmozdult bennem...és azok a szemek. -mesélte Tom.

- Tom...lázad van? -nevetett fel Bill.

- Inkább örülnél hogy tetszik nekem valaki.

- Jo, jo....hát ha Aida nővére akkor biztos hogy szép. -mondta Bill.

- Jajj öcsi...nem igaz hogy beleszerettél. -sóhajtott Tom.

- De Tom...örül a szívem ha látom őt...reggel mikor eltünt azt hittem megbolondulok, főleg mikor nem vette fel a mobilját.

- De nem veszed észre hogy bánt téged? -kérdezte Tom.

- Látom, de érzem hogy nem direkt csinálja. -kelt védelmemre Bill.

- Bill, te extrém eset vagy! -hagyta ott Tom Billt. Bill fennmaradt a szobájában és elfeküdt az ágyán, lehunyta a szemeit és Aida jelent meg a szemei előtt és valahogy mintha vanilia illat lett volna. Kinyitotta a szemeit de nem volt ott senki sem. Elment a fürdőszobájába és lezuhanyzott. Eközben én lent voltam és ülltem a kanapén. Ekkor Tom jött le és egyenesen felém jött.

- Te! nem vagy és nem is leszel elég jó az öcsémnek! -sziszegte nekem a mondatát majd sarkonfordult és elment. Én csak megrökönyödve ülltem ott és pislogtam nagyokat. A pillanatnyi sokkomnak a telefonom csörgése vetett véget.

- Igen?...most?...oké, megyek. -tettem le a telefont. Írtam egy cetlit hogy elmentem. Beülltem a kocsimba és bementem Davidhez. Bekopogtam hozzá és beléptem az ajtón.

- Gyorsan ideértél! -mondta teljesen közönyösen.

- Siettem ahogy tudtam. -ülltem le vele szembe.

- Nos...azért hívtalak mert Bill kezd érzelmileg tönkremenni ami a bandának nem jó, és ez az érzelmi mélypont többek közt miattad van. -mondta David.

- Vagyis? -kérdeztem.

- Nem kertelek tovább. Emiatt kénytelen vagyok áthelyeztetni téged vagy felmondhatsz ha akarsz.

- Értem, és most kell választanom? -kérdeztem meglepetten és értetlenül.

- Nem, természetesen a mai napot még le kell dolgoznod és este mikor jöttök be várom a választásodat. -mondta.

- Rendben. Viszlát. -léptem ki az irodából majd kimentem és beszálltam az autómba. ~Na és most mi legyen? ha áthelyeznek kitudja kihez tesz? ha meg felmondok akkor munka nélkül maradok.~ Miközben gondolkodtam elértem az ikrek házához. Kiszálltam és bementem. Bent Bill üllt a konyhában.

- Visszajöttem. -mondtam szomorkásan.

- Látom most legalább írtál. De baj van? -nézett rám aggodalmasan Bill.

- Nem, nincs. -próbáltam egy mosolyt varázsolni magamra.

- Ha bármi van mond el. Kérlek. -döntötte oldalra a fejét Bill.

- Ha lesz elmondom. -füllentettem neki.

- Rendben. -mosolyodott el.

- Ha visszajött Tom szólnál neki hogy jöjjön fel hozzám? -kérdezte Bill.

- Persze, majd szólok. -mondtam. Bill furcsán nézett rám hisz ilyenkor mindig húztam őt mikor a testvérét küldette fel magához. 10 perc múlva Tom visszajött.

- Bill kérte hogy menj fel hozzá. -mondtam neki. Ő nem válaszolt csak felment öccséhez. Bekopogott.

- Gyere. -mondta Bill. Tom belépett hozzá. - Mondcsak...mondtál te valamit Aidanak?

- Miért? -kérdezett vissza Tom.

- Mert mióta te lementél és elmentél mintha valaki megriasztotta volna. Szóval...mit mondtál neki?

- Csak az igazat. Hogy ő sosem lesz elég jó neked. -mondta Tom teljesen higgadtan.

- Hogy mi? -emelte fel a hangját Bill. -Eszednél vagy Tom? Minek avatkozol te bele az én életembe? -szinte már kiabált. 

- Az öcsém vagy és nem engedhetem hogy egy ilyen spiné tönkretegyen! -kiabált Tom is. Bill hirtelen felindulásból elkapta Tom pulcsiját és úgy mondta neki.

- Én Aidat teljes szívemből szeretem és te nem beszélhetsz így róla. -sziszegte a fogai között Bill és Tomot a fotelbe lökte és bement a fürdőszobába, majd becsapta maga mögött az ajtót. Tom csak döbbenten üllt a fotelbe és tágra nyílt szemekkel pislogott maga elé. Mikor kicsit észbe kapott lement és mellém üllt.

- Bocsánat. Sajnálom. -mondta egy pár perc múlva.

- Mit? -néztem rá.

- Amiket a fejedhez vágtam. Nem úgy gondoltam. -sütötte le a szemeit.

- Semmi gond, igazad volt Tom. -néztem le a földre.

- Nem, nem volt igazam. Látom Billen hogy akkor boldog mikor te is itt vagy. -nézett rám.

- De már nem sokáig. -mondtam halkan.

- Ezt hogy érted? -nézett rám meglepetten.

- Majd holnap megtudod. -mosolyogtam rá.

- Davis téged is áthelyeztet? -kérdezte Tom.

- Honnan tudol te erről? -kérdeztem meglepetten.