12. rész

Viki szemszöge:

-          Tudod Tomnak az élete nem egyszerű. Sok rajongók van. Jót tenne neki az hogyha a barátnője lennél? Nem tudna rád figyelni kellően figyelni, és a bandára sem. Nem beszélve arról, hogy mekkora zavart keltene a híred a fanok körében. – Csendben hallgattam. Meg sem tudtam szólalni, de tény hogy Bill nagyon jól tud a lelkemre beszélni. – veszélyes rá nézve és ránk is. Nem lenne jó…

-          Hát… hát… É-értem. - alig bírtam kinyögni. Legbelül majd megszakadt a szívem.

-          Legyetek jóba, de szerelmileg kerüld őt. Erre megkérlek. – azzal ki is ment én meg ott rogytam össze az ágyban. Muszáj az ő érdekében kerülnöm őt. Nem tehetem ezt meg vele. Nem tudnék úgy élni, ha tudnám, bármelyik percben baja lehet miattam. A bandára is gondolnom kell.

Tom szemszöge:

Ahogy elintéztem a dákóm, mentem le a konyhába valamit enni. Sehol senki nem volt. Viki jött le elég ramatyul. Hirtelen kicsit megijedtem. Odasiettem hozzá átölelni, de eltolt. Meglepett ez az egész. Mégis mi lehet a baja?

-          Mi a baj? – aggódóan néztem rá.

-          Semmi Tom- Eltolt. – Kérlek hanyagoljuk az öleléseket oké?

-          De hát mért? – nagy szemekkel néztem rá mi baja. Az előbb még itt bújt.

-          Mindkettőnk érdekébe. Hidd el jobb lesz úgy. Én nem akarok bajt. Kell nekem a meló és lábatlankodni sem akarok. – Nem is nézett rám úgy mondta ezeket. Most akkor mivan?! Én már nem értek semmit sem! Mégis mi üthetett belé?. David nem mondott semmi olyat hogy nem szerethetünk egymásba. Nem volt kitétel semmi sem. És akkor most azon fáj a feje nehogy elvesítse az állását?

-          De… Viki… - próbáltam végigsimítani az arcán. Nem engedte. Finoman eltolta a kezemet.

-          Kérlek Tom. Hagy most. Ha lehet, inkább most mennék haza. Ki kell szellőztetnem a fejemet. Elmehetek?

-          Nem! Tudni akarom, hogy mi van!

-          Kérlek. Engedd, hogy most elmenjek. Nem birok most itt lenni. Nem érzem magam jól.

-          Jó rendben. Hazaviszlek….- már vettem is a kulcsaimat hogy kocsival vigyem.

-          Nem kell. Én is kocsival vagyok. Szia! – már ott sem volt. Se puszi se pá már el is ment. teljesen ledöbbentem. Köpni, nyelni nem tudtam, de elég rendesen rosszulesett. De mért? Mért csinálja? Kezeimbe temetve az arcom gondolkodtam és hiába törtem a fejem semmi.

-          A francba már! Mi baja van?!

-          Azt hiszem, én tudom…- halk gyerekszóra kaptam a fejem. Mérgesen néztem Hellre. Megragadtam a pólóját.

-          Mi a fenét csináltál kölyök?! – mérgesen néztem rá.

-          Nem én- felelte megszeppenve szomin kicsit ledöbbentett a dolog.

-          Akkor?! Ki vele! Bökd már ki!

-          Halottam, ahogy Bill bácsi beszélget Vikivel.

-          Mi?- ledöbbenve néztem rá. Előtte térdeltem, hogy egy szintbe legyek Hellel.

-          Azt mondta Vikinek, hogy nem lenne jó, ha beléd szeret. Vigyázzon, mert veszélyes neked és a bandának is. Meg hogy a fanoknak nem fog tetszeni és útba lenne. Nem lenne rá időd

-          Ezt nem tudom elhinni…- szinte leheltem. Testvérem ilyenre képes lenne? Most nagyot csalódtam benne. Ahogy egyre csak pörgött az agyam rajta, egyre csak valószínű lett a dolog. Mérgesen trappoltam is Billhez.

-          Bill! – Mérgesen láttam meg. Vészesen közeledtem hozzá. Tiszta ideg voltam.

-          Mi a baj Tom? – nagy szemekkel nézett rám és kezdett hátrálni, de megfogtam a pólójánál és a falnak taszítottam.

-          Mi a baj? Mi a baj?! – jobban nekivágtam idegesen- megmondom neked mi a bajom! Az hogy telidumáltad Viki fejét! Az a bajom!

-          De én nem…- hatalmas szemekkel nézett rám, mire én a feje mellett belehúztam a falba. Egyből be is szakadt az a vékony fal.

-          Legalább ne hazudnál! Nekem nem tudsz hazudni! Most nagyot csalódtam benned! Hála neked már meg sem fogom tapasztalni milyen, ha szerelmesen, járok valakivel! Gratulálok neked Bill Kaulitz! Most nézz tükörbe! – ezzel ott is hagytam nagyon idegesen. Most mit csináljak?! Nekem kell Viki!