A legszebb kar�csonyi aj�nd�k

A kar�csony a szeretet �nnepe. Mindenki m�st kap aj�nd�kba, m�gsem az aj�nd�k sz�m�t igaz�n hanem az �rz�s. Legal�bb is mindenki ezt mondja, �s val�szin�leg igazuk is van, �n ezt nem tagadom, teljesem elfogadom ezt a t�nyt. Viszont el kell mondjam a t�rt�netemet nektek. Az �n legszebb kar�csonyi t�rt�netemet. Itt az �rz�s is a fontos, de �n akkor is a legszebb kar�csonyi aj�nd�kot kaptam. �letemben el�sz�r �reztem azt hogy m�gis, igenis, l�tezik a Mikul�s vagy a J�zuska. De nem akarlak titeket v�ratni semmivel sem. El is kezdem mindennek a legelej�n:

Hol volt hol nem volt,volt az �perenci�s tengeren �s a var�zs �veghegyen is t�l,ahol most t�l honol, volt egy olyan v�ros, mint ez. Nem volt t�gas, m�gis mindenki elf�rt benne. H�zai k�l�nf�l�k, hol gazdagan d�sz�tett, hol csak �ppen adatott egy kis d�szecske. Utc�inak sz�k�s rengeteg�ben meglapult egy ilyen d�szes piciny h�zacska ahol egy kicsi l�ny m�g �bren volt. M�r r�g aludnia kelett volna de �gy �rezte, a sz�ve k�v�ns�g�t meg kell ossza. �gyh�t az ablakhoz osont.

- Kedves Mikul�s! K�rlek! Tudom hogy m�r �ton vagy, de k�rlek hallgass meg…- a kicsinyke l�ny halkan s�gta a szavakat hisz nem egyed�l volt a szob�ban, kis testv�re m�r m�lyen aludt, de � m�gis ott gubbasztott az ablakn�l �s csak a sarkcsillaghoz besz�lt – Szeretn�m ha kapn�k egy embert aki igaz�n szeret. Tudom hogy anya �s apa vigy�z r�m, de szeretn�k egy embert akivel csal�dom lehet. – kicsiny volt m�g a l�ny, mulats�gos k�r�s volt a sz�j�b�l, m�gis �szint�n k�v�nta.

Szenteste, a vil�g m�sik t�j�n, ugyan igy egy kisfi�cska settenkedett az ablak�hoz. Nem igaz�n �rt levelet, mondv�n � a nagyfi�,de sz�ve m�ly�n hitt a Mikul�sban.

-          Kedves Mikusl�s… Nagyon j� fi� voltam eg�sz �vben. Tudom hogy most nem irtam neked levelet, de hiszek benned. K�rlek sz�pen hozzd el nekem a szerelmet. Ne nevess ki, de szeretn�k egy l�nyt aki ugyan �gy szeret engem mint �n �t.

Teltek �s m�ltak az �vek. A Mikul�s gy�rj�ban a man�k dolgoztak, de a k�t f�l sosem kapta meg m�g amit akart. Hit�k kezdett lankadni, hiszen ha m�r �vek �ta titkon ugyan azt k�v�nj�k , de nem kapj�k meg, nem csoda. Vagy m�gis?

-          Mikul�s! –sz�l�totta meg egy man�, a piros ruh�s embert.  K�sz�lt m�r a szent est�re hiszen nagy k�ldet�se van. Mindenkinek aj�nd�kot kell vinnie.

-          Mond csak Bern�rt, halgatlak kedves man�m…- nagy figyelemmel fordult fel� az �reg.

-          K�t emberr�l lenne sz�. – Adta �t a k�t nevet. – Mindketten j� emberek, �sszeillenek. K�v�ns�guk ugyan az. Meg�rdemlik az aj�nd�kukat.

-          Hmm... –elt�n�dik egy percre-  mondasz valamit kedves man�m. Hohohoh�! –nevetett fel hirtelen- �vtizedik k�rni ugyan azt. Megkapj�k h�t! Hohohoh���!! – azzal odas�t�l egy h�d�mh�z �s a kez�be vette,- legyen meg h�t a kiv�ns�guk. –azzal megr�zta a g�mb�t.

Ek�zben a kisv�rosban, a felcseperedett fi�, aki az �lmait el�rte, m�gis szomor� legbel�l. Szenteste koncertet adott sz�zezrek el�tt, �lm�t �li, band�ja van, buknak ut�na a csajok, de neki hi�nyzik m�g valami. Sokszor kinevette testv�r�t hogy szerelmet v�r,m�gis be kell l�ssa, neki is erre van sz�ks�ge.Most pedig egyed�l j�rja az utc�kat elmerengve. A l�ny aki fiatal h�lgy� cseperedett, most  fagyoskodik egy koncert helyszin bej�rata el�tt. Nem f�rt be, lemaradt. Szomor�an fels�hajtott �s ballagott hazafele. Mindketten �rezt�k ,mozog aladtuk a f�ld, de arra kellett eszm�ljenek hogy egym�sba �tk�ztek. Tal�n a sors keze miatt? Nem. Meg�rtek az aj�nd�kukra, de egyik sem vette �szre

-          Ne haragudj, nem tudom mi t�rt�nhetett.- seg�tette fel a l�nyt a fi�. Egyb�l elveszett a k�k szemeiben. L�tta benne a var�zst. Azt amit m�s l�ny�ban sosem. A nagy macs�nak megdobbant a sz�ve. Le sem tagadhatta.

-          �n sem de, semmi baj. – �llt fel a l�ny, majd feln�zett a fi� szem�be. �gy�rezte elnyelte valami. L�tta a fi� barna szemeiben a csillog�st. V�gign�zett az arc�n, a von�sain. Szemei m�ly csokol�d� barna, amib�l sug�rzott az �rzelem, arca pozsg�s, fitos orra �s telt ajkai amiben egy pircing csillant, mosolyt csalt az arc�ra. – te j�l vagy?

-          �n igen- elmosolyodott a fi�. – �s te?

-          velem minden rendben- s�p�rte le mag�t a l�ny.

-          Hogy h�vnak? – k�rdez r� kiv�ncsian a fi�. Nem szokott csak �gy ismerkedni, valami pedig m�gis kihozta bel�le. Tal�n a l�ny.

-          Titok! – mosolyodott el a l�ny.- m�rt t�ged hogy h�vnak?

-          Tom… - apr�n felnevetett a fi�. – mostm�r elmondod? Hogy h�vnak? – k�rdezte meg ism�t.

-          Titok! – felelte a l�ny ism�t �s most � kuncogott fel.

-          Nos, kedves Titok. Inn�l velem egy forr�csokit?- a fi� izgatottan n�zett a h�lgyre. Elvar�csolta �t a mosoly�val, a titokzatoss�g�val.

-          tal�n…- karolt bele a fi�ba �s egy�tt mentek egy k�v�z�ba.

Id� k�zben eleredt a h�, de annyira j�l �rezt�k magukat hogy m�g ezt sem nagyon vett�k �szre.

-          Mit csin�lsz kincsem? – �lelt �t hirtelen, h�tulr�l  Tom.

-          Semmit. – elmosolyodva cs�koltam meg. – Csak megirtam a kar�csonyi t�rt�netemet…

-          Hmmm…. muti! – azonnal kikapta a kezemb�l a g�pet �s belen�zett.

-          Na ne m����r! –vettem el t�le mire az �l�be h�zott. M�lyen a szemembe n�zett ahogy �n is az �v�be. Mintha olvasott volna a fejemben. Egyszerre sz�laltunk meg.

-          Te vagy �letem legszebb kar�csonyi aj�nd�ka…