7. rész

Tom le sem vette a szemét Leiláról, míg beszéltünk, illetve mesélt megáról egy-két dolgot.

- Am...merre van a mosdó? -súgta nekem Leila.

- Am...megyek veled. -mondtam. -Mindjárt jövünk.

- Oké. -mondták az ikrek. Mi elmentünk majd Bill egy párnát vágott Tomhoz.

- Hé! Ezt most miért kaptam?

- Ennyire voltam tőle! -mutatott alig pár milimétert az ujjaival Bill. -Érted? ennyire!

- Áháá...tudtam én hogy megzavartam valamit. -mosolygot Tom. -De mitől is voltál ennyire?

- Majdnem megcsókoltam. -mondta Bill. -és ő sem ellenkezett.

- Ahha...akkor megérdemeltem a párnát. -dobta vissza Billnek.

- Hát ja....de kérdezhetek tőled valamit?

- Am...aha. -válaszolt bizonytalanul Tom.

- Mi történt Aidaval? Mióta bement Davidhez egyszerűen más....csöndes, magábafordult.

- Ugyan öcsi, képzelődsz. -legyintett Tom, pedig tudta hogy testvérének igaza van.

- Miről maradtunk le? -kérdezte Leila ahogy visszaértünk.

- Ahh...semmi különösről. -mondta Tom. Ekkor a DJ egy lassúbb számot tett be. -Szabad? -kérdezte Lailától.

- Persze. -indultak el a tánctérre.

- Baj van Aida? -kérdezte Bill.

- Nem, dehogy, nincs. -mondtam.

- Biztos? Ha valami bánt nyugodtan szólj nekem. -mosolygott rám.

- Köszi. -mondtam és foggalmam sincs milyen felindulásból de egy puszit nyomtam az arcára. Ezen mozdulatomon nem csak ő hanem én is elcsodálkoztam és kicsit bele is pirultam. Az este háralevő részébe beszélgettünk és néha táncolni is elmentünk. Hajnal felé elindultunk haza, bár már volt bennem pár koktél azért figyeltem hogy ne igyam le magam és még vezetni is tudjak hisz Leilát is én vittem haza. Otthon ledőltünk az ágyainkra és -én legalábbis- rögtön elaludtam. Az este érdekes álmom volt. Egy kórházban vagyok és valaki mellett ülők az ágyánál egy széken és beszélek hozzá. Azt nem láttam hogy ki az, de éreztem hogy fontos nekem. Reggel kicsit másnaposan ébredtem, és furcsa volt hogy nem kellett Billékért mennem. Kaptam egy SMS-t Elizától hogy csak dél körül kell bemenjek mert akkor lesz benn a főnök. Addig csak tedtem-vettem a konyhában. Eközben az ikreknél:

- Kész vagy Bill? -kiabált fel öccsének Tom.

- Igen. -jött le és zárta be az ajtót. Nagy meglepetésére nem az én kocsim hanem Tobié állt ott, az autó előtt pedig ő maga.

- Jó reggelt! -köszönt nekik.

- Neked is. -mondták egyszerre az ikrek.

- Aida? -kérdezte Bill.

- Nem tudom, David hívott hogy jöjjek értetek mert fontosat akar mondani nektek. -mondta már a kocsiban. Ahogy beértek Davidhez a két G már ott volt és egy szőke hajú lány üllt Davidnál.

- Áhh...jó hogy mind itt vagytok. -állt fel David. - Bemutatom Samanthát, Ő az új aszisztensetek.

- Micsoda? -bukott ki Billből és Gustavból a kérdés. Tom és Georg csak egymásra nézett hisz ők tudták hogy mitörtént.

- Bánjatok vele jól, na nekem el kell mennem. -lépett ki David és elment.

- Hello, Gustav Schafer. -mutatkozott be Gustav majd a többiek is, kivéve Bill.

- Te biztos Bill vagy. -mosolygott rá a lány.

- Ja. -mondta Bill közömbösen.

- Merre találom a mosdót? -kérdezte Samantha.

- Kimész, jobbra a harmadik ajtó. -mondta Gustav.

- Köszi. -mondta és kiment.

- Ezt nem hiszem el! -csattant fel Bill. -Képes volt kirugni Aidat?

- Hát ezt én sem értem hogy miért. -mondta Gustav.

- Hova mész Bill? -kérdezte Tom ahogy Bill elindult az ajtó felé.

- El. -mondta és kilépett rajta.

- Ajajj...nagy baj lesz ebből. -nézett Georg Tomra.

- Azt meghiszem. -mondta Tom egy nagy sóhaj kíséretében.

- Ti tudjátok! -jött rá Gustav.

- Igen. -mondta Tom.

- Ugyan az történt itt is mint Elizánál. -mondta Georg.

- Bill beleszeretett Aidaba? -kérdezett rá Gustav. Tom csak bólogatott. -És ezért elküldte őt?

- Igen. -mondta Tom. -Csak nehogy valami hülyeséget csináljon Bill.

- Nem fog. -tette barátja vállára a kezét Georg.

- Felhívom. -mondta Tom és már hívta is öccsét. -Ki van kapcsolva.

- Lehet hogy csak hazament. -mondta Gustav.

- Bár úgy lenne. -mondta Tom. Kimentek az épületből és hazamentek a srácok. Én eközben elindultam az L.T. divatcég felé. Ahogy beértem lent Elizával futtottam össze így ő elvitt engem a főnökéhez. Ott odaadtam az önéletrajzomat.

- És azt megkérdezhetem hogy hol dolgozott eddig? -kérdezte egy kötübelül 40-es évei felé járó igencsak szimpatikus hölgy.

- Hát eddig az Universal Musicnál dolgoztam... -mondtam de közbevágott.

- Áhh..ismerem, David Jost felmondatta. Igaz? -kérdezte.

- Igen. -lepődtem meg. -De honnan tetszik tudni?

- Sok beosztottam van Jost-tól, de kérlek szólits nyugodtan Dinának. -mosolygott rám.

- Rendben. Mikor kezdjek? -kérdeztem.

- Ha nincs más fontosabb dolgod akkor akár most. -mondta. -Na futás dolgozni.

- Nahát...nem gondoltam volna hogy ilyen hamar megy. -mondtam Elizának. Szerencsére ugyanazon a szinten voltunk és egy kis irodában is, így nem voltam egyedül.  Eliza a költekezési és bevételi jelentéseket gépelte, én pedig az L.T. divatújság megrendeléseit irogattam. Egész jól haladt a meló, bár néha elkelendoztam és elgondolkodtam azon hogy vajon mit szól Bill ahoz hogy nem én vagyok az aszisztensük. Már estefelé járhatott amikor Tom hívott fel aggódva.

- Aida? Itt Tom. -szólalt bele a készülékbe.

- Szia Tom, mi baj? -kérdeztem.

- Bill, eltünt. Mikor reggel meglátta az új aszisztensünket kiviharzott és eltünt. A kocsija, mobilja mindene itthon van, de ő nincs.

- Nyugodj meg Tom. Gondolkozz hova szokott menni Bill mikor magányra vágyik? -kérdeztem.

- Am...a parkba! -kiabált bele a telefonba. -Ott még nem keresetem! Köszi. -tette le a telefont.

- Mi történt? -kérdezte Eliza.

- Bill, egyszerűen eltünt, Tom most ő keresi. -mondtam.

- Biztos megtalálják, na de nekünk lejárt a munkaidőnk, úgyhogy ha befejeztet mehetünk is haza.

- Egy perc. -mondtam és gyorsan még legépeltem pár szót, majd fogtam a táskámat és elindultam haza. Kint a parkolóban felvettem Leilát és hazamentünk.