14. rész

A hang irányába néztem. Hell volt ott. Nagyon meglepődtem ezen a hangnemen.

-          mi az, hogy gyerekes vagyok?! – elképedve néztem rá. Most mi az? Egy kis óvodás fog engem kioktatni? Na, nem! – te ebbe ne szólj bele! – álltam fel mérgesen.

-          De igen is beleszólok! –jött oda vészesen közel. – És nem bírom nézni, hogy itt szerencsétlenkedsz!

-          Ch..ch..ch.. – grimaszoltam rá. – egy pisis engem ne oktatgasson! – arra nem is számítottam, ami következett. Volt képe és jól tökön vágott. A kis mitugrász!

-          Ne beszélj velem így mikor segíteni fogok, hogy visszaszerezd Vikit! – mérgesen nézett rám és fenyegetett az öklével.

-          Jól van, jól van, oké és mit akarsz tenni? Még mindig nem bízok benned! –görnyedve nyöszörgök. Hát ez a gyerek nem mindennapin. Most akkor mi van? A héten engem gyilkolgatott, mert tetszik nekem Viki és neki is tetszik. Mindenáron ő akarja elvenni erre meg most nekem akar segíteni, hogy legyen az enyém. Most akkor tényleg, tulajdonképpen miről is maradtam le? Valakiiiii! Segítsen máááár!

-          Elsőnek is. Próbálj vele beszélni a közelgő partin. Holnap tudod lesz egy díjátadó. Neki is ott kell lenni. Próbálj vele beszélgetni meg táncolni. Oké?

-          Ez eddig oké, nem vagyok hülye. De nekem még nincs holnapra ruhám…- pislogtam értetlenül. Nekem ez mért nem jutott eszembe előbb? Tud valamit a kölyök, de nem dicsérem meg. Még a végén elszáll magától.

-          Uhh…- csapta magát homlokon és végigtörölte az arcát- és még utána döglenek a csajok. Hát kétesélyes…

-          Hé! Ne sértegess vagy kirepítelek az ablakon! –mérgesen néztem rá. Mi az, hogy kétesélyes? minden csaj döglik utánam, de nekem Viki kell!

-          És akkor mit érsz el, hmm? – szúrósan nézett rám. Igaz. Ebbe nem gondoltam bele. Tényleg, mit érek el vele? Na, jó. Uralkodom kell magamon! Muszáj!

-          Bocsi. Akkor mi az első lépés?

-          Ez most komoly?- szemöldök felhúzással nézett rám. Most mi van? nem azt mondta, hogy segít?

-          Mi? – fura fejjel néztem rá, mire kaptam egy bokán rúgást is. - Hé! Ez fájt!

-          Na akkor jól figyelj! Most szépen, ketten, elmegyünk ruhát venni neked a partira! Eddig oké? És én is megyek!

-          Oké, oké, csak haladjunk jó?

-          Akkor most irány a pláza!

Viki: szemszöge:

Éjszaka álomba sírtam magam. Még Betty sem tudott megvigasztalni. Reggel kisírt szemekkel mentem ki a konyhába. Elég ramatyul néztem ki.

-          Jó reggelt Betty...- motyogtam reggel.  Felém kapta a fejét.

-          Jézus Mária! Te hogy a manóba nézel ki?! – hatalmas szemeket meresztett. – nem aludtál az éjjel semmit sem?

-          Hát úgy néz ki hogy nem. De nem akarok bemenni ma a stúdióba. Egyedül nem.

-          Nem fogsz egyedül menni nyugi. – legyint vigyorogva- ugyanis veled megyek. Jah és terveztem neked egy ruhát az estélyre.

-          Na azt felejtsd el! Nem megyek el! Nincs erőm hozzá és még a tetejében ott lesz Tom is! Nem lehetek belé szerelmes!

-          Ki mondta hogy vele foglalkozz! Pasizz be! Rengeteg jó énekes lesz ott. Nem kell neked pont az a gitáros – öltözködik. Én elszontyolodtam. De. Nekem pontosan csak ő kell. – Felejtésre szerezz be egy pasit. Na?

-          Mondasz valamit. Na jó. Megyek, öltözök inkább, mert még a késés miatt is lehet szar napom lesz.

-          Na siess! – nevetett fel. Nem volt kedvem bemenni, de megtettem.  Fellélegeztem, hogy nem volt ott Tom. Viszont ahogy beléptem Bill kotorászott. Reménykedtem benne hogy öt legalább nem látom ma.

-          Nem úgy volt, hogy neked ma fodrászhoz kell menned?- kérdek rá gyanúsam, de ő csak kotorászott.

-          Jah, igen. Kiborult a fodrász , mert akartam egy egyszerű hajvágást…. Mégis mi bonyolult abban hogy itt meg itt, és itt meg itt, meg itt meg itt és itt levágja, itt meg felnyírja, itt meg kicsit fésül rajta meg itt és itt. Ráadásul egy kis csavart is bele és szőke legyen…- elakadt a szava mikor meglátta Bettyt. Ránéztem Bettyre. Hagy ne mondjam milyen elakadt fejet vágott. Mi van itt he?

-          Khm… Betty vagyok…-lehelve nyújtotta a kezét. Csak elalélva nézett Billre.

-          Én pedig Bill….