29. rész.
- Mi van már?! – kérdem már türelmetlenül. Mégis mi lehet már? Nem igaz hogy ilyen pillanatban is tudnak zavarni!
- Megtámadták az erődöt- lihegi ki. Oh a francba! Azonnal mentem is Jázminhoz hogy keltsem őket. – Ébredj Cica! Mennünk kell. Megtámadták az erődöt.
- Mi? – nézett fel rám. Úgy leteperném, de most nem lehet. Igyekeztem kivinni őket biztonságba. Ám olyas valakibe botlottam, akibe nem kellett volna.
- Amanda! – mérgesen néztem rá. – hogyan élted túl a pokol tüzét?
- Nem mindegy?- vigyorog. – a lényeg itt vagyok és most tönkre foglak tenni! Megerősödtem!
- Tom… - szólalt meg félve Jazmin is. Kezében ott volt a lányom.
- Semmi baj kicsim. Megvédelek! Csak maradj mögöttem jó?
- Na mi az? A ki idilli családi hangulatot megzavartam? – vigyorgott.
- Tűnj innen! – mérgesen ordítottam rá. Máris dobáltam felé mérgesen a tűz gömböket. Nagy meglepetésemre nem hatott rá semmi sem. Ez meg mi a fene lehet?! – mi van már?! –néztem a kezeimet.
- Jó mi? – vigyorogva mutat fel egy nyakláncot. – Az apád rád ruházta anno az erejét. Ez a kő kivédi azt az erőt. Engem megvéd tőled. Nem tudsz nekem ártani!
- Mit akarsz? –vicsorgok.
- Oh. Elégtételt!- repített el, majd Vikihez közeledett. - Na mi van kisanyám? Csak nem félsz? Tudom hogy most nincs erőd- vigyorog. – a szülés kimerített. Magadra vagy utalva….>
- Mit akar tőlem? – remegtem ki. Nagyon félem. Féltettem Tomot is akit egy egész hadsereg foglalt le.
- Mégis mit akarnék?- nevetett fel- még jó hogy meg akarlak ölni mert elvetted tőlem Tomot! Tom az enyém volt! Az enyém! Csak az enyém!- hisztérikusan ordított. - Meg foglak ölni!
- Kérem, hagyjon békén! – kezdtem el kétségbeesetten szaladni. Reméltem megtudok lépni egy biztonságos helyre.
- Ez az! Fuss csak! – nevetett fel, elégedetten. – igy nagyobb élvezett lesz téged megölni. De előbb majd a porontyodat!
- Ne bántsa, kérem! – sírva rohantam. Féltettem a picit is és most tényleg nincs erőm. Nem tudom megvédeni magunkat. Nem tudtam merre menjek, hogy ne tudjon elkapni, de csak játszott velem. Alig tudtam kitérni a tűzgolyói elöl. Védtem a testemmel a babát. Bill sem tudott segíteni. Őt is lefoglalták. Csak futni tudtam és reméltem nem kerül elém semmi és senki.
- Oh dehogy nem! A szemed előtt fogom megnyúzni! –nevet fel gonoszan.
- Nem! –estem kétségbe. Remegve futottam előle.
- Ohoo! Dehogy nem!- nevet fel gonoszan- figyeld csak meg!- söpört el egy intéssel. Védtem Vikit. Szegény sírt. Nagyon ijedt volt. Majd meghasadt a szívem.
- Na, látod? Mondtam, hogy itt az lesz, amit én akarok. – jött oda hozzám. Csak Viki sírását lehetett hallani. – micsoda sírós egy poronty! –nevetett fel gonoszan.
- Hagyjon minket békén!- másztam hátra a babával, de egyszer csak kikapta a kezemből én pedig a fának csapódtam.
- Neeem! Nem engedeem! – Tom eszeveszettül gyilkolt hogy meg tudja menteni a lányát.
- Kár a gőzért! –nevet gonoszan. Aztán egyszer csak fény jött a babából. Körbevette a nőt. Nem tudtam mi lehet, de mindenki lefagyott. Ordítások hallatszódtak. A fényből fénysugarak cikáztak össze vissza az ellenség felé és mindet eltalálta. Magamhoz sem tértem a látványtól. Aztán a fény lankadt a nő meg eltűnt. Minden ellenség eltűnt, és a kezembe repült lassan a baba. El sem hittem.
- Jaj, kicsim. – öleltem szorosan és vigasztaltam. Teljesen átvizsgáltam. Semmi baja nem lett.
- Cica! –rohant oda Tom is és átölelt minket. Most már minden rendben volt. Teljesen minden rendben. – jól vagytok?
- Igen minden oké. És veletek minden oké?
- Ezt jó hallani. – jelent meg Bill is teli sebekkel. – Mindent rendbe teszek. Ti csak legyetek együtt jó?
- Köszönöm. –hálásan néztem rá.
Minden teljesen rendbe jött. Nyugodt volt minden körülöttünk. A mi kis kincsünk is cseperedett. Tom végre megtapasztalhatta, hogy milyen apának lenni. Milyen egy szerető családban. És bármennyire is nem hiszitek el, de a pokol legkeményebb ura is tud szeretni.
Mert mindenki tud szeretni
|