15. rész

Beültettem Hellt a kocsiba és elmentünk ketten a plázába. Össze- vissza rángatott. Azt sem tudtam merre nézzek. Már kezdett elegem lenni, hogy már vagy 2 órája keringünk, de nem vettünk semmit.

-       Mégis eldöntenéd, hogy végre mit akarsz?- fakadtam ki. Utálom, hogyha valaki a csicskásának tekint.

-       Meg kellett néznem a felhozatalt. – néz rám komolyan. Esküszöm, menten letudnám csapni.

-       Most csak hülyülsz ugye?! Az egész plázát körbejárattad már velem! Az összes emeletet a két mínusz emeletről meg ne is beszéljünk!

-       Jaj ne hisztizz már! Olyan vagy, mint egy lány! Mint egy…- kereste a szavakat majd rávágta - mint egy buzi!

-       Nem vagyok buziii!!! – visítom idegességemben.

-       Biztos? – húzta fel a szemöldökét nyugodtan és karba fonta a kezeit. – én nem úgy látom…

-       Én… na várjunk csak? – hatalmas szemeket meresztettem. Ez a kis ördögfajzat honnan a bigyuszból szedi az ilyeneket?! Le lesz szedve a fejem, ha valaki meghalja otthon. Nem hiányzik a plusz feszkó- honnan szedted ezt a szót?

-       Volt kitől tanulnom- vigyorgott rám – egyéb kérdés vagy valami?

-       Csak ne vigyorogjál így rám! Inkább menjünk…- toltam be egy öltönyöshöz. Legalább akkor kezdjük.

-       Jó rendben akkor kezd el én meg elmondom még a legjobb. – ült le a puffos székbe. Azonnal fel is kaptam egyet, ami tetszett. Hosszan nézegettük az öltönyöket. Nagy nehezen megtaláltunk egyet és hazamentünk. Otthon segített még készülni. Meglepődtem, hogy ilyen.

-       Tudod egész jó kis srác vagy te. Csak ne legyél ilyen rossz.

-       Te sem vagy rossz fej ha nem akarsz kiszúrni az emberrel- vállat vont- na mehetünk. Így jó vagy.

-       Köszi- elmosolyodva szálltunk be a limuzinba.  Már nagyon izgultam. Viki biztos eszméletlen szép lesz. És ahogy gondoltam tényleg az. Ahogy végig jött a kocsiig, és ahogy mozgott egyszerűen megbabonázott.

-       Sziasztok – szállt be. Mindenkire nézett csak rám nem. Szinte megszakadt a szívem.

-       Hello… - egy számomra ismeretlen lány is a képbe került. Ö is szép volt de nem olyan mint Viki.

Viki szemszöge:

-       Bill… Kaulitz – mutatkozott be. Nagyot nyelt. Vajon most mi lehet köztük?

-       Nos akkor Bill ma mit akarsz csinálni?

-       Mért is? – kapott észbe és vakarta a fejét.

-       Tudod ma még ruhát is kell vennem. – mutattam rá a dologra- úgyhogy ha nincs semmi dolog akkor mennék is.

-       Jah hogy öööö oké. Menjetek. Betty… te jösz? Örülnénk – elmosolyodik de kicsit zavart.

-       Hát persze hogy jön!- vágtam rá rögtön. Szegényt szóhoz nem hagytam jutni.

-       Akkor megyek- pislog nagyokat. – akkor hát szia Bill. Este találkozunk-mentünk is el. Alig vártam, hogy lelépjünk.

-       Na végre! – lélegeztem fel. – szerencsére nem találkoztam Tommal.

-       Mi az hogy így megyek? – vigyorog.

-       Kell a segítség. Baj?- pislogok édesen.