3. r�sz – Human Nature

Mire vissza�rtem, egy kicsit siker�lt lenyugodnom. A sr�cok �ppen sz�netet tartottak. Tomot nem l�ttam sehol, ez�rt b�tran mentem oda a m�sik h�rom sr�choz.

-        J� sok�ig volt�l. – �llap�totta meg Georg.

-        Mivel Tomnak siker�lt pont olyan l�nyt kiszemelnie, aki a v�ros m�sik v�g�n lakik.

-        Legk�zelebb sz�lok neki, hogy olyan csajt szedjen �ssze, aki k�zelebb lakik. – nevetett, majd megl�tva d�h�s arckifejez�semet, elhallgatott.

-        Azt hiszem, �n megyek is, megk�rdezem Davidet, mit kell csin�lnom. – b�cs�ztam.

Nyilv�n nem sz�nd�kosan csin�lta, de David megint engem k�ld�tt fel Tomhoz, hogy most m�r folytatn�k a munk�t.

-        Gyere! – sz�ltam neki, mikor megl�ttam a konyh�ban �ld�g�lve.

-        Lehetn�l kedvesebb is.

-        Ahogy te is. Egy�bk�nt meg azt kapod, amit meg�rdemelsz.

-        Egy szavamba ker�l �s te nem fogsz itt dolgozni. – �llt fel a hely�r�l.

-        Hajr�. Sok sikert hozz�. Am�gy meg szerinted nekem olyan sok kedvem van hozz�d?

-        Ki vagy te, hogy �gy besz�lj velem? Kicsit sokat k�pzelsz magadr�l.

-        �s te ki vagy, hogy �rtatlan l�nyokat er�szakolj meg?

-        Mi van?

-        Jaj, Tom. Besz�ltem a tegnapi csajoddal �s azt mondta er�szakoskodt�l vele.

-        �s? Semmi k�z�d hozz�. Egy�bk�nt meg ut�na m�r � is benne volt. Nem er�szakoltam meg.

-        Csak azt nem �rtem, mi�rt az ilyen hisz�keny kisl�nyokra utazol, mikor sim�n megkaphatn�l ak�rkit, aki m�g �lvezn� is a dolgot.

-        Hadd ne r�szletezzem, hogy � is mennyire �lvezte.

-        Hogy lehetsz ennyire �rz�ketlen?

-        Ti meg mit csin�ltok? – l�pett be Bill.

-        Azt hiszi, belesz�lhat az �letembe. Mintha � b�rmelyik ribancn�l jobb lenne. – biccentett fel�m.

Nem b�rtam tov�bb. A st�di� fel� vettem az ir�nyt. K�rtem Davidt�l p�r perc sz�netet. Bevonultam a f�rd�be �s els�rtam magam. Hogy lehet valaki ilyen bunk�? �s egy�ltal�n mi�rt viselkedik velem �gy?

-        Lia. Bill vagyok. – hallottam egy hangot az ajt� t�loldal�r�l.

-        Mindj�rt megyek.

-        Bemehetek?

-        Gyere. – mondtam halkan, de hallhat�an.

Bej�tt, odas�t�lt mell�m �s �t�lelt. Olyan j� �rz�s volt. Mindig kedves �s figyelmes. Hogy lehet k�t testv�r ennyire k�l�nb�z�? Teljesen ellent�tben �llnak egym�ssal, m�gis j�l kij�nnek �s b�rmit megtenn�nek a m�sik�rt.

-        Nincs semmi baj. – simogatta a h�tam. – Nem �gy gondolta.

-        Bill, nekem ehhez nincs er�m. Nem tudok itt lenni minden nap, ha � �gy fog viszonyulni hozz�m. M�r a tegnapi nap is kiakasztott, ez meg pl�ne.

-        Besz�lek vele, de az�rt te is pr�b�ld meg meg�rteni, hogy neh�z neki ez az id�szak.

-        Milyen id�szak? �s � szerinted meg�rti, hogy nekem is neh�z? Nem. Leszarja, hogy �n mit gondolok vagy egy�ltal�n mit �rzek.

-        Mi�rt? Mit �rzel?

-        Most? Legsz�vesebben pofon v�gn�m �s elmondan�k neki mindent, amit gondolok a mostani viselked�s�r�l. Egyszer�en ut�lom.

-        Ok�. Nyugodj meg �s majd besz�lek vele. Ne agg�dj. De ugye nem akarsz elmenni?

-        Nem tudom, Bill. Ezt nem fogom b�rni hossz�t�von.

-        Ha m�g egy h�t m�lva is rosszul �rzed magad, akkor elmehetsz, de adj m�g egy kis id�t neki. T�nyleg megpr�b�lok besz�lni vele. R�m legal�bb hallgat valamennyire.

-        Rendben. K�sz�n�m. – �leltem meg.

-        Nincs mit.

A nap tov�bbi r�sz�ben amolyan kiseg�t� munk�kat kellett v�geznem. K�v�t, t�r�lk�z�t, �d�t�t hozni, kaj�t rendelni, leveleket szort�rozni, ilyenek.

Az ellenszenvem nem cs�kkent Tom ir�nt. Ak�rh�nyszor megl�ttam, d�h�s �s inger�lt lettem, ilyenkor ink�bb nem is sz�ltam senkihez, nehogy megb�ntsak valakit.

Haza�rtem �s Matt megint nem tal�lt j� hangulatban.

-        Baj van, kicsim? – fogta meg a kezem.

-        Nem, nincs semmi. – vettem ki a kezem az �v�b�l. – �tugrok Adamhez. J�ssz?

-        Nem, edz�sre megyek. Mint mindig.

-        Igaz. Akkor majd este tal�lkozunk.

-        Igen. – b�logatott.

Este hamar lefek�dtem, m�g miel�tt Matt haza�rt volna. Mikor bej�tt a szob�ba, �gy tettem, mintha aludn�k. Nem volt kedvem vele besz�lni. Nem tudok hazudni, viszont elmondani sem akarom neki ezt az eg�szet. Ez�rt v�lasztottam a sz�momra legk�nnyebb utat: ker�l�m. Ezt egy�bk�nt el�g neh�z megtenni egy olyan emberrel, akivel egy�tt �lsz �s akit szeretsz.

Reggel kor�n keltem. M�g rengeteg id�m volt, m�gis hamar elj�ttem otthonr�l. Meleg�t�ben s�t�ltam ki a k�zeli parkba. Le�ltem az egyik padra �s n�ztem az arra fut�, bicikliz�, s�t�l�, munk�ba siet� embereket. Olyan nyugodtnak �s el�gedettnek t�ntek. Biztos nekik is megvan a maguk probl�m�ja, mint mindenkinek, de ezt egy k�v�l�ll� nem tudhatja �s ink�bb abba a tudatba ringatja mag�t, hogy �k boldogok �s azon elm�lkedik, nekik mi�rt siker�l. Teljesen el�gedett vagyok az �letemmel. Persze, van n�h�ny dolog, amit megv�ltoztatn�k, de alapvet�en szerencs�snek �rzem magam, hogy ilyen �letem lehet. A mag�n�letemr�l viszont ez nem mondhat� el. Azt hiszem, sosem �reztem azt, hogy a mag�n�letem rendben lenne vagy hogy el�gedett vagyok vele. Vagy a szerelmi �letem volt olyan �llapotban, ami miatt ezt gondoltam, vagy csal�di probl�m�im voltak. Ha pedig a kett� egyszerre j�tt…nos, akkor nem kicsit s�llyedtem m�lyre. Nem mutatom, de val�j�ban el�g �rzelmes �s �rz�keny ember vagyok, aki hajlamos mindent a sz�v�re venni, az ott gy�lemlik �s egyszer – mint egy hatalmas bomba – nagyot robban. A tegnapi napon el�g k�zel voltam hozz�, hogy Tomra z�d�tsak mindent. Hogy mi�rt nem tettem? Nos, azt �n sem tudom. Val�sz�n�leg nem akartam, hogy megut�ljon �s hogy m�g rosszabb legyen a viszonyunk.

ak j��u��o&v�g�l beadtam a derekam. Azt mondta, j�jj�nk el hozz� �s majd reggel hazamegyek. Elj�tt�nk, sm�roltunk meg ilyenek, de mikor az aktusra ker�lt volna a sor, haboztam. Nem akartam lefek�dni vele, azt�n gy�zk�d�tt, egy kicsit er�szakoskodott is �s v�g�l belementem. – hajtotta le a fej�t.

-        Megb�ntad?

-        Igen. �n nem vagyok ilyen. R�ad�sul ez volt az els�. – s�rta el mag�t. – Nem �gy akartam elvesz�teni. Nem vele. Azzal akartam, aki igaz�n fontos nekem �s akit szeretek. Nem pedig Tommal, akinek egy l�ny csak egy �jszak�ra kell.

Leh�z�dtam �s meg�lltam. Adtam neki egy zsebkend�t, pr�b�ltam vigasztalni, nyugtatgatni, de nem nagyon siker�lt. Nem is tudtam, mit mondjak.

-        Nyugodj meg. Fogsz tal�lni egy olyan pasit, akinek fontos vagy �s akivel szerelemb�l fekhetsz le. Addig pedig pr�b�ld meg elfelejteni, ha ilyen rosszul esett. Tudom, hogy nem k�nny�, de id�vel k�nnyebb lesz. Besz�ld meg valakivel, akiben megb�zol, akire sz�m�thatsz �s aki tud tan�csot adni vagy meg tud nyugtatni.

-        Rendben.

-        Mindj�rt ott vagyunk. Mehet�nk?

-        Igen.

M�g szipogott, mikor meg�lltam a h�zuk el�tt.

-        K�sz�n�k sz�pen mindent. – mondta miel�tt m�g kisz�llt. – �r�lhetnek, hogy veled dolgozhatnak.

-        K�szi. Tov�bbi sz�p napot! – b�cs�ztam el t�le.

Legbel�l azonban tudtam, hogy egy ilyen esem�ny ut�n nem a sz�p lesz az a sz�, ami jellemezni fogja a napja tov�bbi r�sz�t. Ahogyan az eny�met sem. Egyszerre voltam megb�ntott, csal�dott �s d�h�s. A legrosszabb p�ros�t�s.