-         Ilyenkor olyan büszke vagyok rád. – borostás arcán végig futott egy mosoly, ahogy végignézte lánya kis megfélemlítését.

-         Ilyet is ritkán mondasz – jegyezte meg a lány.

-         Még ez is baj?

-         Egy szóval sem mondtam. Csak megjegyeztem, hogy ritka kincs, ha nem a sötétebbik oldalamról nézel. – vigyorgott apja képébe.

-         Nem szeretem, mikor okoskodsz… - laposan nézett a lányra.

-         Mert olyankor jössz rá, hogy okosabb, értelmesebb, jobb, szebb, aranyosabb, intelligensebb, ügyesebb… - innentől már csak motyogás és tompa hangok hallatszódtak, ugyanis Tom humanista kussoltatást alkalmazott szájon kézrátétel formációban.

-         Nem… olyankor arra jövök rá, hogy téged sürgősen nevelni kell.

-         Húú hát apa létedre, erre még csak most jöttél rá… ez ciki! – vigyorog.

-         Erre nem mondok semmit, de örülök, hogy legalább egyetértesz.

-         Ki mondta, hogy én magamra gondolok? – vigyorog kislányos huncutsággal.

-         Ne húzd ki a gyufát!

-         Rád férne egy kis nevelés – csóválta a fejét és színpadiasan felsóhajtott.

-         Utálom, hogy mindig tiéd az utolsó szó! Most már nem így lesz, és nem fogom hagyni, hogy felidegesíts! – morog.

-         Nézz tükörbe – vigyorgott a lány és már el is húzta a csíkot a szobából.

Tom megint felhúzta magát természetesen. Megint a lányáé lett az utolsó szó és sikerült felidegesítenie magát rajta. És honnan indultak ki? Egy dicséretből. A férfi már kezdte azt hinni, hogy lányával sose lesz egy vitamentes párbeszéde. Tényleg lényegében nagyrészt mindben van a kisebb felől pimaszkodás, és hiába akar szigorú lenni, olyan, mintha az valahogyan visszapattanna.

Később Bill ment be hozzá.

-         Nocsak nocsak egyedül vagy? – repült be a szobába és ült le.

-         Igen. – válaszolta szűkszavúan és nézett maga elé. Gondolkodott.

-         Mit csinálsz itt bent egyedül? Mi van veled most?

-         Gondolkozom…

-         Mi? Te tudsz olyat? – nevet a fiatalabbik.

-         Megkérhetlek, hogy ne legyél olyan, mint Sandy? – szúrta át szemmel több helyen is.

-         Uh Sandy. Tényleg. Mi van vele? Megint beszélgettetek?

-         Jah… beszélgettünk… - morog.

-         Hol van most? Összevesztetek… megint?

-         Nem tudom, hol van! Nincs kedvem lesben állni, hogy mikor óhajt valami őrültséget csinálni Sandy.

-         Ülhetsz is, nehogy belefáradj. – nevetett jóízüeket bátyján. Mintha most Sandy segítségével ő is újra élhetné a piszkálódásokat és így duplán csattan Tomon.

-         Bill... most is ülök, de neked már sikerült teljesen lefárasztanod, kérlek ezt mégegyszer ne, kíséreld meg. – fújta ki magát a piszkálódás után.

Tom nézésére Bill nem mert már mit mondani. Érezte, hogy a becsületének és az apai lelkének nyomot hagyó beszélgetésen van túl – ismét – a lánnyal. Inkább felrángatta és kirángatta a szobából, hogy átvigye a többi sráchoz. Ahhoz a rengeteghez… Georghoz és Gustavhoz. Ugyanis Georg oda menekült. Sandy az anyjától jött és egyenesen be oda, ahol mind a négy hím megtalálható. Addig amíg be nem lépett a szobába a duma az folyt, viszont amint belépett, mindenki elhallgatott és rá szegezte a tekintetét. Becsüccsent az ágyon középre, hogy mindegyik emberke jól láthassa és várta, hogy történjen valami. Elég bosszantó egy személy lehetett. Két ember az erkélyen kiugrott volna egy hírtelen mozdulatától, a másik kettő meg jót röhögött volna rajta Sandyvel együtt.

-         Unalmasak vagytok! Borzalom ez a csönd! – törte meg azt a csöndet, ami az egyetlen békésnek mondható dolog volt köztük.

-         Te is unalmas vagy! te se csinlász semmit! – húzta fel az orrát Tom.

-         Igen? szóval így állunk - állt fel és kiment a lány.

-         Ezt most csak én nem értem? – pislog az apasorban lévő.

-         Tom... maradtál volna csöndbe. – jegyezte meg Georg.

-         Ajj, jól vagytok már… legalább lesz egy kis élet. – mosolyog a majd’ mindig pozitív Bill.

-         De nem a te mogyoródból csinál mogyorókrémet! – ösztönösen kapott szövege közben becses kincséhez Georg.

-         És nem téged idegesít fel! – nyomott még egy érvet Bill szemébe nézve, ezúttal haverja mellett állva.

-         De én jövök ki belőle jól. - vigyorgott, mire a többiek majd felforrtak. és Gusra néztek mindahányan.

-         Khm azt hiszem ideje mennem. - fogta menekülőre a dolgot a szemmel szúrt, majd távozott is köreikből. Nagy csönd telepedett a bent maradtak ra.

-         Megcsappantunk… - jegyezte meg Tom.

-         Elhiszed, hogy ha Sandy most bejönne, akkor ketten lennénk a szobában? – dőlt hátra a fiatal Kaulitz.

-         Azt hiszem felesleges rákérdeznem miért is. – forgatta a szemét az idősebb K.

Ezt a napot is így Sandy irányította voltaképp úgy, hogy elég keveset volt a srácok közelében az apját leszámítva, akit meglátogatott egyszer kétszer. Dia meg mintha eltűnt volna a hotelből, senki sem látta. Holott csak lent volt a konyhán. Tom már el is felejtette, hogy mennyire odavan a nő a helyi specialitásokért, a különlegességekért. Mindig mindent kipróbálna. Hagy ne keljen mondani, hogy az ajtók mögött anno miért is szerette abban a kis időszakban Tom. No meg persze a nőnek nem az volt a célja, hogy a srácokkal töltse ezt a kis időt, hanem ha már Sandyt elrángatták, akkor segítsen neki felkészülni a suliba, amit kihagy és/vagy amit eddig kell, ha már az apja nem teszi meg és ez jó neki is kis lazítás gyanánt.

Másnap Tom reggel már nagyban készülődött. De nagyon nem találta a kedvenc felsőjét, amit mára szánt, kisé felment benne a pumpa… annyira, hogy szinte figyelembe sem vette, hogy nem egyedül van.

-         Hogy a rohadt redvás... – szálltak a szép szavak a szájából, ahogy pakolászott.

-         Rohadt redvás… - jegyzi magának nem éppen magában Sandy.

-         Hogy baszná meg! – horkan fel.

-         Hogy baszná meg... – jegyzi meg ezt is.

-         Ne utánozz b*zdmeg! – szól mérgesen a lányára.

-         Bazdmeg... ezeket mondhatom anyunak is? – sunyi vigyor.

-         Ha élni akarsz még, akkor nem... – ahogy pakolászott, még a kezét is bevágta a kis dohányzó asztalba - azt a k**va anyádat! – káromkodott, azonban ekkor heves lábdobolást lehetett hallani Tom mögül. - itt van mögöttem igaz? – nyel nagyot a férfi és a lányára néz, aki vele szemben állva látta, hogy ki is áll Tom mögött.