10. r�sz

- K�rem menjen ki h�lgyem. -k�ld�tt ki a doki. Kimentem �s azonnal felh�vtam Tomot. Cs�rg�tt p�rszor majd Tom sz�lt bele �lmosan.

- Igen? -hallottam meg Tom hangj�t.

- Tom! Gyere be! Bill �llapota rosszabb lett �s, �s nem tudom mi t�rt�nik most. -hadartam el gyorsan.

- �risten! Rohanok. -tette le a telefont. Felh�zta a cip�j�t �s be�llt az aut�j�ba. K�r�bel�l 5perc m�lva Tom rontott be a k�rh�zba �s sietve fel�m j�tt. Nem sz�lt semmit sem, csak �t�lelt �s s�rni kezdett. �n meglep�dtem hiszen, sosem l�ttam m�g s�rni a nagy Tom Kaulitz-ot.

- H�-h�...Tom, na nehogy m�r a nagy Tom Kaulitz s�rjon egy l�ny el�tt?! -pr�b�ltam mosolyogni r�.

- Heh...mostm�r tudom hogy Bill mi�rt szeret t�ged. -t�r�lte meg szemeit Tom.

- B�r csak tudn� hogy �n mit �rzek. -mondtam. Egyszercsak Billt tolt�k ki a k�rteremb�l, �t a m�t�be. �r�k teltek el, de semmit sem tudtunk meg. Id�k�zben Tom felh�vta �desanyj�t �s � is bej�tt a k�rh�zba.

- Anya! -b�jt anyja karjaiba Tom, �s s�rni kezdett. -�n �gy f�lek.

- Sssh...semmi baj nem lesz. -simogatta Tom h�t�tt az anyuk�ja.

- J� napot! Aida Zeiss vagyok. -mutatkoztam be.

- Szia! Simone Kaulitz-Tr�mper. -mondta mosolyogva. -Bill m�r sokat mes�lt r�lad.

- T�nyleg? -k�rdeztem.

- Igen. Sokkal csinosabb �s szebb vagy mint ahogy azt elmes�lte Bill. -ebbe a mondat�ba kiss� belepirultam.

- K�sz�n�m. -mondtam. T�bbet nem is besz�lt�nk, csak �llt�nk egym�s mellett �s v�rtunk. 1�ra m�lva egy doki j�tt ki.

- Mi van a fiammal doktor �r? -�llt fel Simone.

- Nyugodjon meg k�rem. J�hetn�k sz�mos k�d�s szakkifejez�ssel, de hogy a l�nyegre t�rjek. Herr Kaulitz-nak bels� v�rz�sei lettek, b�r a m�t�t j�l siker�lt sajn�latos m�don k�m�ba esett. -k�z�lte e doki. �n csak visszahuppantam a sz�kre �s b�multam magam el�.

- Bemehet�nk hozz�? -k�rdezte Simone. mivel Tom nem tudott megsz�lalni.

- Term�szetesen bemehetnek, de Herr Kaulitz-nak pihen�sre van sz�ks�ge.

- K�sz�nj�k. -mondta Simone, majd a doki elment �s miut�n bevitt�l Billt a k�rterembe bement�nk hozz�. Simone az �gya mell� �llt, Tom pedig mell� �llt. �n csak meg�lltam az ajt�ban hiszen itt �n csak idegen vagyok. Simone kezei k�z� vette fia kez�t, �s puszilgatta ott ahol csak tudta.

- Szia kicsik�m! Anya vagyok. Rem�lem hogy hallasz. L�gy er�s, �s �bredj fel. -mondta Simone. Fel�llt Bill mell�l �s mell�m l�pett. -K�rlek vigy�zz a fiamra.

- �gy lesz. -mosolygtam r�.

- Tom, ha b�rmi t�rt�nik h�vj fel, de most haza kell mennem. Holnap bej�v�k hozz�. -Tom csak b�lintott majd Simone elment.

- �csi, hallasz? Tom vagyok. Eml�kszel mit mondt�l nekem mikor beteg voltam? Azt mondtad hogy mi eggyek vagyunk �s sosem v�laszt sz�t minket semmi �s senki. -g�rd�lt le egy k�nnycsepp Tom arc�n. -Aida...megk�rhetn�lek valamire?

- Persze, mit szeretn�l? -l�ptem mell�.

- Benn maradn�l vele �jszaka? Holnap v�tunk t�ged. -�llt fel Tom.

- Persze. -mosolyogtam.

- K�sz�n�m. -�lelt meg, majd elment. Le�lltem Bill mell� a sz�kre �s n�ztem �t.

- Jajj Bill, rem�lem hogy hallod amit mondok �s min�l hamarabb f�l�bredsz. -fogtam meg a kez�t �s �vatosan megsimogattam az arc�t.- �n kis Cupid�m. -pusziltam meg az arc�t. Eg�sz �jszaka mellette voltam �s szinte alig aludtam valamit. Reggel fele Tom j�tt be.

- Van valami v�ltoz�s? -csukta be maga m�g�tt az ajt�t.

- Nincs. -r�ztam meg a fejem.

- Nyugodtan menj haza, itt maradok vele. -mondta Tom.

- J�. De h�vsz ha b�rmi van! -mondtam. Tom csak b�lintottt majd �n hazamentem. Otthon Leila �llt a konyh�ba. Ahogy megl�tott fel�m sietett �s �t�lelt. �n nem b�rtam tov�bb �s el�t�rtek azok a fr�nya k�nnyek.

- K�m�ba esett. -mondtam halkan.

- �gy sajn�lom, hidd el fel�bred. -�lelt m�g mindig Leila.

- Ha nem haragszol �s felmegyek �s alszok egyett, este pedig visszamegyek. -mondtam �s felmentem a szob�mba. Letusoltam majd felvettem az alv�s ruh�mat �s bed�ltem az �gyba. Rosszul aludtam hisz v�gig Billen j�rt az agyam, te tudtam hogy musz�j lesz kialudnom mert este ott kell lennem mellette. Nagy nehezen elaludtam. �lmomban Billel voltam, mosolyogva j�tt fel�m �s ny�jtotta a kez�t. Megfogtam �s �tl�pt�nk egy ajt�n. Ahogy �tment�nk egy r�ten voltunk ahol mindenki arc�n ott volt a csodag�rbe, a mosoly.