11. rész

Reggel nyúzottan ébredtem fel. Lecsoszogtam a konyhába és feltettem főni egy kis kávét Míg lefődt a kávé addig elemnetm fürdeni, majd felöltöztem. Töltöttem magamnak egy bögre kávét, megittam majd elindultam dolgozni. Az autómban bekapcsoltam a rádiót, és hallgattam hogy mi megy benne.

" Tisztelt hallgatóink, nem megerősített forrásokból tudjuk hogy a Tokio Hotel frontembere, Bill Kaulitz jelenleg a Szent Anne kórházban van. Az ott tartózkodásának okát nem tudjuk.." -itt kikapcsoltam a rádiót és berobogtam a munkahelyemre. Leülltem az asztalomhoz amin egy rakat papír állt, amit mind be kellet iktatnom a rendszrebe. Elkezdtem gépelni majd Eliza is beért.

- Jó reggelt! -köszönt vidáman.

- Neked is! -sóhajtottam és gépeltem tovább.

- Mi van Billel? -kérdezte.

- Tegnap éjszaka rosszabb let az állapota és kómába esett. -mondtam és egy könnycsepp gördült le az arcomon.

- Úristen! -ölelt át Eliza. -De mi történt?

- Belső vérzései lettek és újból megműtötték, de kómába esett. -hajtottam le a fejem. -Én ezt nem fogom kibírni.

- Micsodát? -nézett rám Eliza.

- Bill nélkül, vagyis azt hogy ő ott van, pedig hidd el ha tudnék segítenék neki, hisz....szeretem. -mondtam ki az utolsó szót csukott szemmel.

- Akkor Gustav nyert. -mondta nevetve Eliza.

- Mi? Ti fogadtatok? -nevettem fel.

- Igen...és Gustav nyert.

- Remélem valami normális a díj. -nevettem.

- Jah... egy rekesz RedBull. -forgatta meg a szemeit Eliza.

- Mi más lenne?! -nevettem. Folytattam a munkámat majd elvittem a papirokat Dinának.

- Meghoztam a papírokat. -léptem be hozzá.

- Áh...tedd csak le. -mondta.

- Am, Dina? Ma elmehetnék kicsit hamarabb? -kérdeztem.

- Persze, de miért?

- Bill kórházban van, és szeretnék mellette lenni. -mondtam a földet nézve.

- Igen-igen, hallottam reggel. -mondta. -Nyugodtan menj csak el.

- Köszönöm. -mondtam és visszamentem. Gyorsan befejeztem a papírmunkámat, majd elmentem a kórházba. Tom üllt az ágy mellett és aludt. Halkan mellélépetm és kezemet a hátára tettem.

- Tom. -szóltam halkan.

- Mi, mi történt? -ébredt föl Tom.

- Haza mehetsz. -mondtam. -Benn maradok én.

- Rendben. -ásított Tom majd elment. Én leültem Bill mellé és fogtam a kezét.

- Képzeld, Georg és Gustav fogadtak hogy mikor jövünk össze, vagy valami hasonló, és Gustav nyert, egy rekesz RedBullt... -meséltem Billnek remélve hogy hallja. -Ja és képzeld, már bemonták a hírekbe reggel hogy kórházba vagy. Gondolom követték Tomot és megtudták hogy itt vagy. -ülltem mellette és néztem ki az ablakon. Elkezdett esni az eső, csak úgy hirtelen. Majd bejött egy nővérke.

- Nővérke kérem, mikor fog felkelni?

- Sajnálom hölgyem de ezt nem lehet így előre tudni. Mivel Herr Kaulitz fiatal és az állapota is stabil bármelyik nap felébredhet. -mosolygott a nővérke.

- Köszönöm szépen. -mondtam. A nővérke jegyzetelet valamit a gépekról egy kórlapra majd kiment.

- Hogy van? -kérdezte mögöttem egy hang, megfordultam és hirtelen elöntött a düh.

- Mit keresel itt David? -léptem felé.

- Nyugi. Csak Bill állapota érdekel. -emelte fel kezeit.

- Hála neked kómában van. -mondtam és szemeim szinte szikrákat szórtak.

- Hidd el nem akartam ezt. -mondta.

- Próbálom. -mondtam, és visszaültem a székre.

- Látom jobb ha elmegyek. -mondta és elment. Alig telt el 10perc belépett valaki az ajtón.

- Szia Aida! -köszönt Simone.

- Szia! -köszöntem.

- Változott valami? -kérdezte és leüllt az ágy szélére.

- Semmi. -ráztam meg a fejemet. -Képzeld itt volt David.

- És mit akart? -kérdezte Simone.

- Csak Bill hogy létéről érdeklődött, de elküldtem.

- Jól tetted! -mosolygott rám. -Tudod Aida, ahogy a fiam beszélt rólad abban én éreztem hogy szeret téged. -nézett rám.

- Tényleg? -néztem rá.

- Persze, amiket mesélt rólad...hogy folyton húztad őt. -mosolygott Simone.

- Hát, igen....de azért nem csak őt. -nevettem fel. Simone sok mindent mesélt a fiúkról hogy miket csináltak kiskorukban. Már akkor is feltünőek voltak és engedetlenek. Simone nem sokáig maradt mert haza kellett mennie,hisz nem hagyhatja folyton egyedül Gordon-t, így megint egyedül maradtam. Csak fogtam a kezét és néztem ki az ablakon, esett az eső. Már lassan 2napja szinte folyamatosan esik, azóta mióta Bill is itt van. Érdekes.

- Shh. -sóhajtottam. -Alig egy hónapja ismerlek és máris mekkora bajba sodortalak. Igaza van Davidnek, jobb ha én elmegyek. -mondtam. Feláltam a székről, egy puszit nyomtam Bill arcára majd megfordultam és elindultam az ajtó felé.

- Ah, Aida. -hallottam egy hangot és megálltam. Megráztam a fejem és kezemet a kilincsre tettem. -Neh, ne menj. -megfordultam és láttam hogy Bill próbál felüllni az ágyon.