Nyápic!

Azt hittem egy örökké valóság mire hazaérek. Alig tudtam az útra koncentrálni mert állandóan a fejemben motoszkált az a kép amikor Ien és Viki nevetgéltek.

-         Na? Mi volt? Összejöttetek? – egyből letámadott Hell. Mi a manó! Ezt a kölyköt érdekli hogy mi van velem meg Vikivel?Mióta?

-         Én azt hittem hogy ellenségek vagyunk és csak úgy megszántál a múltkor. Ideiglenes tűzszünet van köztünk. – pislogtam. – egyébként meg egy Ien nevezetű pasikával nevetgélt… a volt ellenségemmel…

-         Nézd! – hirtelen elgondolkozott majd felnézett rám- tudom hogy nagy ellenségek vagyunk de azt az Ien nevű valakicskét el kell tüntetni és azt csak ketten tudjuk…

-         Most komolyan kibékülsz velem? – ez a gyerek most tényleg megjavult vagy csak ki akar cseszni velem? Most komolyan! Bíznom kéne benne?!

-         Igen…- szünetet tartott- egy időre mindenképpen aztán majd, ha eliszkolt az a pacák akkor majd beszélünk világos?

-         Öm…- hát nem kicsit meglepődtem. Résen kell lennem, ez a kölyök akármit is forral, mindig mesterien viszi véghez a dolgait. Nagyon vigyáznom hell ha egyszer megszerzem Vikit.- Nos rendben van. Legyen hát. Hogy tervezed?

-         Szerezz egy mobiltelefont nekem. Egy kicsit jó? A többit elintézem…

-         Hét! Tudsz te egyáltalán telefont használni? – Pislogtam. Most tisztára hülyének érzem magam.

-         Még 10 éves sem vagyok, de a technikába születtem nagyész még jó hogy! – rimaszolt rám. – Viki úgyis mindig velem kell legyen. Ezét vették fel hozzátok hogy vigyázzon rám. Tehát…

-         Tehát vinnie kell mindenhova magával így el kell vinnie a találkozójára is! – megvilágosodtam. Eszméletlen hogy ez a kölyök mennyire eszes! Korához képest túl eszes is!

-         Igen! Ezaz! Vág az eszed…

-         Köszi…-vigyorgok.

-         …de ne mond el senkinek –megforgatta a szemét-

-         Vigyázz magadra törpe! Még meg talállak ütni! – De ért hozzá hogy az embert egy másodperc alatt feldühítse. El is komorodtam. Mi van ha lebukunk? Úristen bele sem merek gondolni!

-         Most meg mi a bajod van? – értetlenkedik.

-         Ha lebukunk akkor mindennek vége! Érted te ezt?! Örökre elveszíthetem Vikit!

-         Jaj ne rinyálj már! Mi vagy te?! Megmondom! Egy kis NYÁPIC!

-         Nem vagyok nyápic! –nagyon mérgesen néztem rá.

-         De az vagy!

-         Nem!

-         De!

-         Nem!

-         Akkor menj oda és csókold meg nyápic!

-         Jó! –Máris felpattantam a kanapéról és mentem. Engem egy kis pisis nem fog hülyének nézni! Nem vagyok nyápic! Igen is oda tudok menni!

Olyan mérges voltam. Szinte repültem Vikihez és dörömböltem az ajtaján.

-         Tom… - meglepetten pislogott de nem hagytam szóhoz jutni. Azonnal magamhoz húztam és megcsókoltam. Nem érdekel a következmény de ez kellett! Majd meghalok érted bogaram és nem veszed észre! Kicsi Tom is nagyon szeretne már! Oh igen határozottan érzem Kicsi Tom preferálja ezt a csókot.

Viki:

Édes istenem! Ez a pasi egyszerűen kikészít! Miért pont nekem kell a legszerencsétlenebb szerelmet átélnem! Utálom hogy mindig nekem kell mindenért megküszködnöm és szenvednem és most még a szerelem is cserben hagy!

-         Te mit keresel itt ilyen korán? – nézett rám meglepetten barátnőm.

-         Uh! Hallod ne settenkedj! A frászt hoztad rám! Te mit keresel itthon? – tényleg nagyon megijedtem. Annyira hirtelen jelent meg. Nem számítottam rá hogy itthon van.

-         Én kérdeztem előbb! – Imádom hogy mindig mindent olyan lazán vesz de néha olyan gyerekes tud lenni. Szeretem őt de néha bosszantó de tényleg…

-         Most komolyan oviban vagyunk? – kiakadtan néztem rá , de aztán a nézésétől megadóan felsóhajtottam. – Tom és Ien szinte majd meggyilkolták egymást. Tom nagyon féltékeny volt, de olyan cukiii! Majdnem letámadtam úgyhogy inkább hazajöttem még mielőtt olyat tehettem volna amit megbánok. Na és te?

-         Titok – vigyorog. – Nem mondok semmi. Megígértem

-         Mi az hogy nem mondasz? – meglepődtem. - barátnők vagyunk!

-         Inkább nyisd ki az ajtót. – ment fel. Valóban kopogtak. Meglepetten láttam hogy Tom az.

-         Tom… - ahogy kinyitottam azzal a lendülettel máris megcsókolt. Édes istenem…